Nyilas Márta: Pest-Buda a 18. század költészetében (Budapest, 1961)
A nemzeti mozgalom s pest-budai vonatkozású versirodalma
Virágnál a szűkebb haza — a város és az ország szeretete egybeolvad.Verseíben egyenletes derűvel ábrázolódik lakhelye, lakásának környéke, sétáinak helye. — A mai érett nemzedéknek már csak gyermek — ifjúkori emléke a Szarvas-tér, a tabáni templom hátánál az Apród utcánál az a keskenyhomlokzatú házacska, melynek emeletén a költő lakott — s melyet az ostrom tört porrá 1945 telén. A házzal szemben emelkedett a Várhegy déli része, tetején a palota. A ház mögött — a Gellérthegy emelkedett, tetején a csillagvizsgáló. Ha lekanyarodott a Dunához, percek alatt átcsónakázhatott pesti barátaihoz: Vitkovics Mihályhoz, Horváth Istvánhoz, Kultsár Istvánhoz — ő azonban inkább ingyen közlekedett, „nagy” kerülővel, a hajóhídon át ... „A Duna hídján” (1899) c. versében a nagy folyót mutogatja két vidéki kisfiúnak és a vízben lubickoló libákat !122 — Horatiusi reminiszcencia és mégis szemléletesen budai, amikor lakásából kisétálva télen a hófedte Gellérthegyet és a lábánál a Dunába ömlő hőforrásokat vázolja: Látd, mint fehérük s domborodik magas Hótól Kelen-hegy? Terhe alatt heves Gőzt izzad és mégis Dunánknak Hasztalanul melegíti hátát. .. (Kmethy Dánielhez.)123 Barátaival általában télen levelez, amikor A Duna háta varas, s nem kis baj rajta hajózni, Én ugyan egykönnyen nem merném járni, de mást is Intek... Levelem fog szólni helyettem.124 (Helmeczy Mihálynak 1814) Mintha te Gádisban volnál, én a Duna partján Hol Buda vára magas bércén ül (boldog időkben Székből mint nemzetek asszonya messze parancsolt !) Egymásról semmit nem hallunk. . . Útnak eresztem ezen levelet. Kedvezzetek égi S tengeri fergetegek, hogy Pestre Benyovszkyhoz érjen (Benyovszky Péternek, 1814)124 Mint a „Téli levél”-ből megtudjuk, a hideg évszakban nemcsak a nehéz közlekedés zavarta életét „egy nagy hóhalom a szállásomról puffant le” — „Ablakomon szörnyű sebet ejtett” és most szobájába „friss szél gyakran mormolva köszönt be” — De aztán elközelg a nyájasabb idő s már a parton nézelődve ezt írhatja „Horváth Istvánnak” Hátrál naponként a henye tél; ködös Setéte fogy ton fogy; közeüt vidám Arcú tavasz s biztat Dunánkra Árvái szálakat és fenyőket. És ime: bátran járdogálok itt-amott Sok talp s teréhvel megrakodott hajó; De mind ezeknek nincs utánok Semmi nyomok haladásaikban...126 50 1,2 U. o. p. 260. 123 U. o. p. 285.
