Nyilas Márta: Pest-Buda a 18. század költészetében (Budapest, 1961)

A nemzeti mozgalom s pest-budai vonatkozású versirodalma

Legjellegzetesebb darabja e költészetnek Virág Benedek verse: „A székesfehérvári nemességhez, mikor a magyar korona őrzésére menne ápr. 14. 1790.” Ő is , akár a másik „deákos” költő, Révai ez alkalommal rimes-hangsúlyos versben szól a nemzeti tárgyról — amely verselés egyébként nem volt kettejüktől idegen:

Tudom már mit jelent rég’ nemes ruhátok,

Kalpagtok, övetek, szép drága csizmátok.

Tudom, hová mentek magyar zászlótokkal,

Perényi Imrével, főkapitánytokkal...

Eljött már az óra; hát csak induljatok,

Nem volt Buda felé még méltóbb utatok.

Ott van, mint tudjátok, Mátyás udvarában Egész Magyarország a szent koronában.

Ott vagyon a törvény, ott a szép szabadság,

Ott a nyelv s öltözet, a magyar boldogság...116

Évszázadok óta először ül össze Budán országgyűlés. A nemzeti illúziók magasra lobbanásá- nak rövid ideje alatt a főváros a politikai életnek középpontja — s ugyanakkor az írók találkozóhelye, irodalmi központ. Kitűnik Kazinczy Ferenc „Pályám emlékezeté”-ből. Itt kezdődik az erre az esztendőre oly jellemző csatározás politikai röpiratokkal, pamfletekkel, versekkel. A nagy francia forradalom idején elszomorító a hazai elmaradottság. Budán a „reform-országgyűlésen” a nemesség a feudális restaurációért vonja ki régi kardját. Törvénybe iktatták ugyan már régen rendeletileg életbeléptetett urbáriumot, a protestánsok egyenjogúsítását — összeírták a nemzeti sérelmeket — gravameneket — melyeket Gvadányi is versbefoglalt — mint tudjuk a magyar nemesség szűk látkörű reakciós állásfoglalása érvényesült ezekben. — Az országgyűlésnek egy kisebbsége fellépett a papi reakció ellen. Pesten írta pap-ellenes verseit Fekete János gróf, a Pesten tartózkodó magyar indigéna, Trenck Frigyes is itt készítette röpiratait, melyeket Laczkovics fordított magyarra.117

Trenck iratai nagy feltűnést keltettek egyházi körökben, az ellene írott röpiratok közül bennünket egy verses darab érdekel, amelyet Radlinger Johann Nepomuk áldozópap németül készített: „Auch ein lyrischer Gesang an... Trenck. Von einem Bürgersohne in Pest” címmel. Felháborodva, patetikus hangon hívja fel a város nemes polgárait, menjenek ki a Dunapartra és szórják „Ister” hullámaiba az istentagadó írásait. — Költőink által megénekelt, haladást, kereskedelmi forgalmat, jólétet jelentő Dunánkat és partjait, hol a tudás, költészet, művészetek honoltak — a könyvpusztítás színhelyévé kívánta tenni.

A francia forradalom idején a bécsi kormányzat már nemcsak a nemzeti mozgalommal kívánt leszámolni, a jozefinista felvilágosodást nem nézte jó szemmel. Pestre, Budára komoly haderőt vontak össze. Az országgyűlés vezetése a hatalom kezében volt. A hónapokig tartó szófecsér- lés, ülések, ünnepélyek között beköszöntött az unalom. Az országgyűlés résztvevői egyre inkább társadalmi, mint politikai életet éltek. Panaszolja is „A kétholnapi diéta” radikális szerzője:

Budán a diéta két holnapiul fogva A státus kirakott utcáit koptatja.

Nézi ki-ki kinek szebb a parádéja,

De az országházát lassan frekventálja...

Nagyobb a parádé mint az iparkodás,

Nagy az eszem-iszom, kicsiny gondolkodás,

Minden nap megvagyon a nagy paripázás,

A papi rendekben, kocsikban járkálás.

Egyszer Károlyi ád, másszor Eszterházy,

Traktál egyszer Zichy, meg máskor Ürményi,

Sorral járják egymás a napot veszteni;

Első gondja: hová hívják ebédelni.

ue A régi magyar költ. 1904. Remekírók képes kvtára p. 301.

117 Ballagi Géza: A magyar politikai irodalom 1825-ig. p. 492, 488, 669.

47