Nyilas Márta: Pest-Buda a 18. század költészetében (Budapest, 1961)

A nemzeti mozgalom s pest-budai vonatkozású versirodalma

Kevesen folytatják az ország dolgait, Koptatják eleget Pest s Buda utcáit;

Egyik vezeti a bálba a fiait,

Vagy komédiába viszi rokonjait.

Feleségekre van sokaknak a gondja, (Mert ezek is jöttek ide diétára;

Személyeknek inkább elárulására;

Nem elég az ura, azért jött Budára.)

Cifra paripára s kocsira ülteti Feleségét némely, harminc is követi,

A sok komplementom akkor egymát éri,

Az országnak ilykép pihennek sebei...118

Gvadányi is ír a diétára érkező nemesek mulatozásáról, a hajóhídon ezt látja:

Ki cifra paripán magát itt ugratja,

Sok paszományosan magát fitogtatta,

Sétáló dámáknak fejét hajtogatta Amely kucsirozott lovait fartatta.

Phaetonjába ült dámája mellette (*) Csákóján kócsagját a szél lebegtette,

Magyar menyecskéjét sok arany hímzetté,

Sok ily szép amazont, gyalog is vezette.

Kik a hid véginél mentek opticába (**) Kik pediglen Pestre a Comédiába,

Mások meg siettek Hakkernek (***) báljába,

Ki itt s amott eltűnt, a szoros utcába.

De lett ezek közül nem egy másnap sánta, Lábait mint tegnap nem oly frissen hánta,

Pesten s a Tabánban mit tett ma már bánta, Kiürült erszényén sok sirt, s pénzét szánta.

Pisszent, jajt kiáltott majd minden léptére, Fogait szőritá lova ügettére,

Leginkább sóhajtott nézvén erszényére,

Krajcárja sem lévén gavallér létére.

Ha kérdeztem, folyvást mért nem hág lábára ? Mondá tyúkszemet nyert lába nagy ujjára, Észrevettem baját nézvén nadrágjára,

Mert már himlőt is hányt Vénus homlokára.

Nem egy gavallér itt anglusnak tétetett,

Mert legdrágább kincse tőle elvétetett,

Operációja midőn végeztetett

Agyő mon pleszi119 , ily szókat ejthetett.

Akik a pénzeket Pesten elvesztették, Gyűrűit, óráit zálogba vitették,

Hogy meglopattak mindenütt hirdették Városok bírái által jelentették.

Én nem egyet kértem, nézzen órájára, Hogy tudhassam, mikor menjek vacsorára, Felelt, hogy megbomlott, adta azt munkára, Márpedig elvitte Moyzes Óbudára.

Ki Fáró játékban számos pénzt elvesztett, Búsan járt mint liba, amely megmellyesztett, Fohászkodásokat az égre eresztett,

Másoknál pénzt látván nagy szemet meresztett.

Ilyek betegségét látván zacskójoknak,

Akkor sok vizitát adtak Mágnásoknak,

Jóizün is esett ebédje azoknak,

Kiknek a pénz vetett pácsét zacskójoknak.

Kik pedig futottak gazdag kalmárokhoz, Van-e Bruder pénzed, igy szóltak azokhoz, Tudjad, hogy már írtam én a tisztartókhoz, Úgy a Bécsben lakó vexelesz urakhoz.

Adjál száz aranyat szerelmes Brúderem, Pénzeddel elvesztett pénzem visszanyerem,

Ha nem küld tisztartóm pénzt, ott agyonverem, De hidd el Bécsbül is pénzem majd itt terem.

Eljádzottam pénzem, aztat nem tagadom. De gavallér lévén, néked azt fogadom,

Vigyen el az ördög, hogyha meg nem adom, Csak most egyszer segits Brúderem, Angyalom.

*) Phaeton tészen csinos és cifra két személynek illő szekeret

**) Egy francia építetett deszkábul a híd végén teátrumot, amelybe látást távul levő perspektívákkal mutatott

***) Hakker egy becsületes pesti tanácsbeli, ez bálokat minden héten tartott háznál (Gvadányi jegyzetei).

118 Az OSZK kézirattárából közli a Magy. irod. Szöveggyüjt. IL 1. 1952. p. 309.

48