Nyilas Márta: Pest-Buda a 18. század költészetében (Budapest, 1961)
A nemzeti mozgalom s pest-budai vonatkozású versirodalma
Azt kérdezik az ottvalók tréfábul: Ha tudnak-é túl a Tiszán magyarul ? Tiszántúl ? Magyarul ? Felel nekik ezen csikós tréfábul: ... Korcsmárosnél nálunk beszél magyarul. Itten pedig, amint hallom, németül. Tiszántúl Magyarul, Nem is fér ki német szó a torkábul...ша A nemzeti mozgalom Budapestjének legmaradandóbb hatású költője Gvadányi József volt — művéről már más helyen szóltunk. 1790-ben következett be a nagy fordulat: a nemzeti visszahatás diadala. Az események központjába egy időre Buda került. A Bécsből visszaküldött királyi korona február végén érkezett Budára. Színleg a korona őrzésére és megtisztelésére, valójában nemzeti hadseregül és fenyegetésül az önkényuralommal szemben minden megye bandériumot szervezett a küldött korona őrzésére. Tizenkétezer huszár özönlötte el ilymódon az ikervárosokat. Minden megye fényesen búcsúztatta bandériumot, versek tömege üdvözölte őket Budára mentükben, a Budára haladó koronával együtt. E budai vonatkozású verseket mind felsorolni fölösleges. Tárgyuk, hangjuk egyforma, csak költői értékük különböző. így elegendő, ha csak röviden utalunk néhány versre. Révai Miklós Győrött írott versét Bécsben erősen cenzúrázták: Dugonics kéziratból közli eredetijét följegyzéseiben. Ugyancsak Dugonics közöl egy lendületes hosszú verset név nélkül, amely két sorban összegezi a nemzeti örömet a korona visszanyerésével — az idegen törekvésekkel szemben aratott vélt gyzelmet: S úgy fogadd kebledbe Buda e kincsedet, Hogy lássa szemedben irigy reményedet. 115 lláa Szirmay Antal (Hungária in parabolis. 1804. 18 —20.o) Ugyancsak többféle változatban keringett az az ének, melyet Molnár János tett közzé Kazinczy Orpheus-ában „Erdélyi Kármenta” címen (1790 303. o.) ilyen strófakezdő sorokkal: „Szittyái Klára, hol valál” — Budán, a tornyok közt. — Szittyái Klára, mely nagyok a budai bástyák” — Szittyái Klára, szépek-é ott a kontyok, párták?” Kulcsár István a Hazai és Külföldi Tudósítások 11-i évfolyamában „régi” népi énekként ilyen kezdetűt közöl: „Hires Buda vára alatt Tegnapelőtt forrás fakadt. . . ” 115 Dugonics András feljegyzései. Franklin 1883. p. 55—59., 63. u5a A korona hazahozatala címén fegyverkező bandériumok legharciasabb készülődése idején kelt Vályi- Nagy Ferenc „Óda a magyar koronához” című verse, melyben Budát mint a korona s a hajdani királyok székhelyét emlegette (Polyhymnia. Sárospatak, 1820. 196—198. o.): . . . Hát már Budának kőfal sem lehet A vakmerőség ellen erős helyed? Még abba is készülnek Eris Gyermeki, vért zavaró dühösség ? . .. Erántad, ime, mint buzog a magyar ! Bosszúja lángot mint vete homlokán! Vitéz vére forr, hogy érted Szive kitöltse nemes haragját. ... Budának ismét boldog ölébe s ott Bársony szobádban a nyugalom keze Közt nyugszol, ahol már királyunk Drága fejét azelőtt keritéd. 46
