Nyilas Márta: Pest-Buda a 18. század költészetében (Budapest, 1961)

A nemzeti mozgalom s pest-budai vonatkozású versirodalma

Bizony az 1780-as évek nemes magyarja nem tudta követni képzeletbeli ősi ideálját. Nemhogy szabadságharcra kelt volna, de még szabaság dalait is ritkán merte leírni. A fenti ének egyike a kevésnek, ami fennmaradt, a „Sas” elleni kirohanásával együtt. Pálóczi Horváth Adám ezt a verset is olyan eltorzított átírásban hagyta ránk híres nótagyűjteményében, mint a többit : „koptatta belőle a a politikai élt.” Más esetben csak sejtjük, itt világosan látjuk, mit csinált P. Horváth a maga és kora dalaival, hogyan akarta félrevezetni az esetleges rendőri eljárást és hogyan vezette félre — utókorát. Számos dalának csak dallama hiteles és érdekes. Ennek a dalnak átírásánál a nemzeti függetlenség siratása helyett egy építészeti baklövést kárhoztat:

Hová lett dicsőséged, dicső Buda vára ?

Ki formátlanitott el e csonka formára ? Dubranovszkij csúfot tett a Mátyás házábul, Csillagvizsgálót csinált király lakásábul.

Restellt tornyot csinálni magasabb hegyekre, Ahonnan kukucskálni kelljen az egekre;

Kettős fényes tornyunkat párotlanná tette,

Ezt pedig Grasalkovits nem arra szerzetté.

S hát te, ki most itt lakói, hazánk koronája, Megszenveded-e, hogy így maradjon formája? Nem küldöd a spéculât vagy a Szent Gellérre, Vagy annál is magasabb napnyugoti térre?

Végezetül már nem is követel királyi székhelyet, beérné, ha Budán királyi — nyaraló lenne:

Ide Mátyás épített s királyok számára.

Vajha fejedelmeink a nemzet hasznára Ezt választnák legalább nyári lakásának,

Egy sokak felett fény király udvarának !113

Kisnemesi gúny vers maradt fenn a németek országba özönléséről is. 1784—89 közt folyik az utolsó német tömegtelepítés, de vándorolnak egyre a szerencse-kereső iparosok, hivatalnokok is az országba, a fővárosba. Az itt közölt vers valószínűleg a német hivatalnokokra vonatkozik, hiszen azt mondja a jövevények fognak ezután itt parancsolni, a magyar divatot kiutálni — és békanyúzó késük is van, ami a koszperdre, a hivatalnokok vékony díszkardjára utal:

Látod pajtás, de kényes ez, Hányj а-veti lábát,

Buda felé sietteti

Ő két rühes inát. Békanyuzó kés kezében, Nincsen kincs a zsebjében.

... Urad ez az isten után,

Ez szab törvényt már ezután. 114

Kérded pajtás, mi nemzet ez, Vagy hová siet ez ?

Látod, pajtás, hogy német ez, Bécs felöl utaz ez.

Merő csuda, ilyen adta,

Mégis félre a kalapja.

A XVIII. század utolsó évtizedében népdalokban — illetve „a köznép hangján” írott versekben (a kettő egymástól elválaszthatatlan) — ugyancsak ismételten felbukkan Buda és Pest neve, hiszen oda paraszti renden levő emberek is mind gyakrabban járnak, pl. a híres pesti vásárra, vagy fuvaroznak a kereskedő-városba. Több változatban szereplő dalok ezek, itt csak a minket érdeklőket említjük. Szirmay Antal közli az igen elterjedt éneket melynek jellemző szakaszai vannak:

Rákos mezőn egykor pesti vásárkor,

Túl a Tiszán levő csikós bundástul Bundástul,

Bundástul

Három itce finom borra befordul.

113 Ötödfélszáz ének 1953. p. 128.

114 Kálmány Lajos: Történeti és katonadalok. 1952. p. 236. Dugonics András feljegyzései. Franklin 1883.

45