Nyilas Márta: Pest-Buda a 18. század költészetében (Budapest, 1961)
Bevezető
BEVEZETŐ Óbuda, Pest és Buda helyét földrajzi fekvése: a sok dunai sziget, az előnyös átkelőhelyek, termékeny síkságok, erősségnek megfelelő hegyek, a vízbőség és a források — a legrégibb időtől fogva alkalmassá tették letelepedésre, városalapításra. A magyar honalapítás óta számos történeti följegyzés tanúskodik arról, hogy jelentősebb helység volt, noha IV. Béla tette csak Budát — ha nem is állandó jellegű — királyi székhellyé. E városoknak a történelem során ugyan többnyire külön tanácsa volt — de „Pest-Budát” az 1873-i egyesítés előtt is mindig testvérvárosoknak, ikervárosoknak érezte a magyar. A városok egységes jellege mellett szól az egyértelmű név is.1 Hazánk történetében betöltött fontos szerepe miatt természetes, hogy már középkori irodalmi emlékeink között is sok foglalkozik, utal jelenlegi fővárosunkra. Úgy gondoljuk, hogy a fővárossal kapcsolatos irodalmi emlékek feltárásával gazdagíthatjuk Budapest történetének megismerését és a költői hagyományok közrebocsátásával újabb indítékait adjuk a város megszerettetésének. A magyarság történetének egyik legnagyobb tragédiája a másfél évszázados török hódoltság volt. A fényes reneszánsz udvart magába foglaló Buda a török közigazgatásnak is központja volt, de az 1686-i visszavívás után a régi virágzó város helyén néptelen romhalmaz maradt. A török uralom ugyan megszűnt, ám kétséges volt, hogy a főváros helyén lesz-e egyáltalán emberi település. A hagyományok erejének és a város kitűnő földrajzi fekvésének tulajdonítható, hogy viszonylag rövid idő alatt — a 18. század folyamán — mégis újra az ország kereskedelmi, tudományos, majd közigazgatási központja lett, s a 19. század elején már irodalmi központ volt. A következőkben bemutatjuk, mit jelentett a város a 18. század költői számára: hogyan jelenik meg Pest-Buda a versekben, hogyan villan meg mintegy tükör-cserepekben a város életének, fejlődésének egy-egy mozzanata. A fővárosi vonatkozású versirodalom vizsgálata érdekes hely- történeti adalékokat hoz felszínre, különösen a város mindennapi életéről. Érdekes azért is, mert Buda, mint régi királyi székhely, a magyar dicsőség és a feudalizmus jelképe, a fejlődő Pest pedig a polgári haladásé. Költőink így a városról írva a kor legizgalmasabb politikai kérdéseiben (függetlenség, nemzeti lét) is állást foglaltak. Az új főváros kialakulásának mozgalmas időszakából a 18. század közepéig csak gyér irodalmi anyag áll rendelkezésünkre — mivel a magyar irodalmi élet vontatottan indult meg. A kuruckori népköltészeten kívül csak a tanító rendek latin nyelvű költészetében találunk budapesti vonatkozásokat. A század utolsó negyedében a nemzeti mozgalom megindulása az irodalmi életet is megélénkítette. Ebben a korban költőink figyelme természetszerűleg nagy érdeklődéssel fordult Pest-Buda felé. A korszak nemesi-hazafias lírájában előkelő helyet kap Buda, Lajos és Mátyás fényes királyi udvarának emlegetése: szinte állandó motívuma ennek a múlt dicsőségét sirató költészetnek. Egyes költőink azonban észreveszik már a fejlődő, virágzó, kereskedő és iparűző polgári város jelentőségét. — Nem mondhatjuk, hogy a városok történetének minden jelentős mozzanata egyforma hangsúllyal szerepel versirodalmunkban. Az egyetem átköltöztetésének feltűnően nagy a visszhangja. Összefügg azzal, hogy a felvilágosodott, nemes hazafiak erősen túlértékelték az egyetem világivá tételének és az ország központjába helyezésének jelentőségét. A kor racionalizmusának illúziói közé tartozott ugyanis a tudomány és az ész mindenhatóságába vetett hit. Kétségtelen az is, hogy a költők ebben az időben még nagyrészt mecénásoknak dolgoztak és Mária Terézia mindent elkövetett intézkedéseinek népszerűsítésére, — ebben követték nagyobb és kisebb tisztviselői is. II. József fővárosra vonatkozó intézkedései sokkal nagyobb jelentőségűek, 1 Pest szláv nyelven, Ofen (Buda) németül kemencét jelent 5
