Nyilas Márta: Pest-Buda a 18. század költészetében (Budapest, 1961)

Bevezető

BEVEZETŐ Óbuda, Pest és Buda helyét földrajzi fekvése: a sok dunai sziget, az előnyös átkelőhelyek, termékeny síkságok, erősségnek megfelelő hegyek, a vízbőség és a források — a legrégibb időtől fogva alkalmassá tették letelepedésre, városalapításra. A magyar honalapítás óta számos történeti följegyzés tanúskodik arról, hogy jelentősebb helység volt, noha IV. Béla tette csak Budát — ha nem is állandó jellegű — királyi székhellyé. E városoknak a történelem során ugyan többnyire külön tanácsa volt — de „Pest-Budát” az 1873-i egyesítés előtt is mindig testvérvárosoknak, iker­városoknak érezte a magyar. A városok egységes jellege mellett szól az egyértelmű név is.1 Hazánk történetében betöltött fontos szerepe miatt természetes, hogy már középkori iro­dalmi emlékeink között is sok foglalkozik, utal jelenlegi fővárosunkra. Úgy gondoljuk, hogy a fővá­rossal kapcsolatos irodalmi emlékek feltárásával gazdagíthatjuk Budapest történetének megismeré­sét és a költői hagyományok közrebocsátásával újabb indítékait adjuk a város megszerettetésének. A magyarság történetének egyik legnagyobb tragédiája a másfél évszázados török hódoltság volt. A fényes reneszánsz udvart magába foglaló Buda a török közigazgatásnak is központja volt, de az 1686-i visszavívás után a régi virágzó város helyén néptelen romhalmaz maradt. A török ura­lom ugyan megszűnt, ám kétséges volt, hogy a főváros helyén lesz-e egyáltalán emberi település. A hagyományok erejének és a város kitűnő földrajzi fekvésének tulajdonítható, hogy viszony­lag rövid idő alatt — a 18. század folyamán — mégis újra az ország kereskedelmi, tudományos, majd közigazgatási központja lett, s a 19. század elején már irodalmi központ volt. A következőkben bemutatjuk, mit jelentett a város a 18. század költői számára: hogyan jelenik meg Pest-Buda a versekben, hogyan villan meg mintegy tükör-cserepekben a város életének, fejlődésének egy-egy mozzanata. A fővárosi vonatkozású versirodalom vizsgálata érdekes hely- történeti adalékokat hoz felszínre, különösen a város mindennapi életéről. Érdekes azért is, mert Buda, mint régi királyi székhely, a magyar dicsőség és a feudalizmus jelképe, a fejlődő Pest pedig a polgári haladásé. Költőink így a városról írva a kor legizgalmasabb politikai kérdéseiben (függet­lenség, nemzeti lét) is állást foglaltak. Az új főváros kialakulásának mozgalmas időszakából a 18. század közepéig csak gyér irodalmi anyag áll rendelkezésünkre — mivel a magyar irodalmi élet vontatottan indult meg. A kuruckori népköltészeten kívül csak a tanító rendek latin nyelvű költészetében találunk buda­pesti vonatkozásokat. A század utolsó negyedében a nemzeti mozgalom megindulása az irodalmi életet is megélénkítette. Ebben a korban költőink figyelme természetszerűleg nagy érdeklődéssel fordult Pest-Buda felé. A korszak nemesi-hazafias lírájában előkelő helyet kap Buda, Lajos és Mátyás fényes királyi udvarának emlegetése: szinte állandó motívuma ennek a múlt dicsőségét sirató költészetnek. Egyes költőink azonban észreveszik már a fejlődő, virágzó, kereskedő és ipar­űző polgári város jelentőségét. — Nem mondhatjuk, hogy a városok történetének minden jelentős mozzanata egyforma hangsúllyal szerepel versirodalmunkban. Az egyetem átköltöztetésének fel­tűnően nagy a visszhangja. Összefügg azzal, hogy a felvilágosodott, nemes hazafiak erősen túlérté­kelték az egyetem világivá tételének és az ország központjába helyezésének jelentőségét. A kor ra­cionalizmusának illúziói közé tartozott ugyanis a tudomány és az ész mindenhatóságába vetett hit. Kétségtelen az is, hogy a költők ebben az időben még nagyrészt mecénásoknak dolgoztak és Mária Terézia mindent elkövetett intézkedéseinek népszerűsítésére, — ebben követték nagyobb és kisebb tisztviselői is. II. József fővárosra vonatkozó intézkedései sokkal nagyobb jelentőségűek, 1 Pest szláv nyelven, Ofen (Buda) németül kemencét jelent 5

Next

/
Thumbnails
Contents