Nyilas Márta: Pest-Buda a 18. század költészetében (Budapest, 1961)
Bevezető
visszhangjuk mégis kisebb; ezt kétségtelenül nagy mértékben befolyásolta az a körülmény, hogy a racionalista József mellőzte a nemzeti jelszavakat és ridegen szembefordult a függetlenségi illúziókkal. Mégis úgy hisszük, hogy a meglevő s itt közölt anyag sokat tükröz a város mindennapi életéből, és bemutatja azt is, hogy a város mit jelentett a kor magyarjai számára, hogyan jelent az meg a köztudatban. A budapesti vonatkozású versanyag bemutatásával egyrészt az a célunk, hogy hozzájáruljunk a város történetének megismeréséhez — hiszen történetírók által eddig elhanyagolt anyagot is közreadunk —, másrészt irodalomtörténetünk ismeretét akarjuk gyarapítani a nagyrészt feledésbe merült, sokszor színes, érdekes költői anyag közlésével. A 18. századról és a nagyrészt idegenajkúak lakta Pest-Budáról lévén szó, nem csupán magyar nyelvű, hanem a hazai latin és német nyelvű versanyagot is bemutatjuk. Az egyéb nyelvű szórványokat e helyen mellőzhetőnek tartottuk, valamint kéziratok felkutatásával sem foglalkoztunk. Miután a felsorolt anyag nagyrésze nehezen hozzáférhető, elkerülhetetlen volt a bő szövegidézés. Mivel nemcsak irodalmi, hanem helytörténeti szempontok is vezettek, a gyöngébb színvonalú művekkel is foglalkoztunk. Tárgyunk kifejtése céljából tehát előadásunk helyenként szövegközléssel és bibliográfiai részletezéssel keveredik. A munkát megkönnyítették a Budapest irodalmi múltjával foglalkozó tanulmányok és antológiák; elsősorban Waldapfel József: Ötven év Buda és Pest irodalmi életéből, 1780—1830. (1933) című alapos, nagy áttekintést nyújtó műve. Használtuk még Pál István : Budapest a magyar költészetben (1932) c. vázlatát, Hanskarí Erzsébet : Buda és Pest irodalmi életének kialakulása 1686—1780. (1928) c. összefoglalását, Csahihen Károly: Pest-Buda irodalmi élete 1780—1830. (1931) adatközléseit, Zoltán József: A 18. századi Pest-Buda ünnepségei, szórakozásai, szokásai c. kéziratát, valamint várostörténeti munkákat. Az antológiák közül kiemelendő Trencsényi-Waldapfel Imre: Laus et luctus regiae Budáé (1943) latin anyaga, továbbá Rubinyi Mózes—Szoboszlay Ferenc: Budapesti Antológia (1947) gazdag áttekintése. Munkánkban jelentős segítséget nyújtott a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár „Budapest” gyűjteménye. A versanyag gyűjtésénél a korabeli első kiadásokból indultunk ki, de amennyiben modern, könnyen hozzáférhető kiadás megjelent — azt idéztük. 6
