Nyilas Márta: Pest-Buda a 18. század költészetében (Budapest, 1961)

A városi élet ábrázolása II. József idejétől kezdve

Gvadányi : „A falusi nótáriusnak elmélkedései, betegsége, halála és testamentoma” 1796-ban megjelent művében megírja, hogy a kevésbé óvatos fiatalemberek mivel szórakoztak:

Pesten s Budán kinek mint tetszik mulathat,

hogyha pénze vagyon, kedvére vigadhat.

Sok a Heccbe megyen, vadak viadalát

nézi szeléndekek ezeknek oldalát Mint marják, fülükre miként csemeszkednek,

vadak is ellenek hogy mint berzenkednek.

Sok szelendeknek kiömlik itt bele —

de sok pénzt bevévén, nem gondolnak vele. —

A kávéházakban sokan besétálnak,

enyhítőitalok ahol készen állnak így iszik rozólist, a másik csokoládét,

ki meg kávét hörpöl, vagyis lemonádét.

Akik piliárdon a tekéket verik,

a pénzt parthiekként egymástól elnyerik.

Némely asztalkáknál játszanak vojtákot,

cavallót, pigétet avagy is lombrákot.

Vígak azok, kiknek a szerencse szolgál,

sampaner s más külbor ilyenek előtt áll.

Azok pedig, kik a pénzeket elvesztik,

magokat mélyebben játékba eresztik; vélik, hogy játékjok talán jóra fordul,

Fortuna mint eddig, nem néz rájok mordul.

... Sokan a Dunának vert hidján sétálnak,

beszélgetés végett két végén megállnak, hol mind a két nembül valók összegyűlnek,

jeges italokkal tréfák közt enyhülnek.

Innét kinek tetszik, megy komédiába,

vagy bálba, már ehhez elkészült szálába.

Itten mindent, amit kívánnak, azt tesznek,

táncolnak, játszanak, pénzért isznak-esznek.

Pestet-Budát tartom én Éden kertjének —

más is, hogyha baja nincsen erszényének.82

Az bizonyos, hogy nem „éden-kertnek” tartja a várost” „pesti dicsőség” pénztelen szerzője. Csokonai verses gyűjteményeinek újabb kiadásaiban szerepel ez a költemény.83 A 18. századvégi kéziratos énekkönyvek diákos, szabados hangnemében írt versben a költő panaszkodik mennyi költsége van és megaláztatást szenved az ingyen ebédekért, s amiért törvény csavarást tanulhat. Felemlíti az Orczyáltal már 1772-ben panaszolt tisztátalanságot : „Büdös kőfalak közt poloskákkal élni...”

Ez elegy-belegy népek Sodomájába,

Török, zsidó, rác, német, tót rut nyájába Ne rühesitsd, arra kérlek, erkölcsödet. ..

inkább eredj haza, falura.

Hiszen itt minden dicsőség abba áll,

Ha az ember locsog, pipál, ül vagy sétál,

Hörpöl pergelt török babot szűk kortyokkal. ..

Egy különös szabadságu pipaházba,

Hol egyhuzamba félnapig is elnézik Némely bolond csont tekékkel hogy tekézik. . .

82 Gvadányi: A falusi nótáriusnak elmélkedései, betegsége, halála és testamentoma. 11. paragr.

83 Genius 1922. Franklin (193?) Szépirodalmi K. 1956.

3 Pest-Buda a 18. század költészetében

33