Nyilas Márta: Pest-Buda a 18. század költészetében (Budapest, 1961)

Az egyetem Budára helyezése

Scientiarum mater. . .

Inscribe portis : Buda nitens jugo Stet literato, Fata ubi prospera

Sedes quietas condiderunt

Austriac'tique dii Minervae50

Dugonics Andrást, az egyetem matematika professzorát is köszönti budai működése helyén :

Urbs ipsa in veterem reddita gloriam,

Corvinumque decus, turribus annuet,

Dum vates patrios plauserit...51 52

Ugyanekkor egy másik ódával a budai egyetem tudósaihoz fordul (vagy a megnyitáskor ünnepélyesen avatott doktorokhoz?):

Jam nil invideo saltibus Atticis,

Jam nil Memphi tibi, vel Latium potens;

Quid quid docta sinu saecula foverant Nutrit Buda sacraris. ..

Hic fons eloquii volvitur alveo,

Ut pigris stupeat Danubius vadis,

Et Budam Latii pulpita censeat

Transmigrasse tonantia. ..

Tunc ni Parca meos ruperit impetus Urnamque ambiguam moverit invida,

Budensis cecinam concilii viros Larga Pallade divites53

(Ad Doctores reg. Universitatis Omnium Scientiarum Budensis 1780.)

Az ez alkalommal felavatott doktorok közt van Ányos Pál, aki „A széptudományoknak áldozott versek”-ben ezeket mondja:

Boldog haza, hol Minerva székéből Polgárok nőnek fel Múzsák kebeléből,

Hol tudományoknak szeléd virágjából Bokréták fonyatnak borostyán ágából !

Mely szép lesz majd látni nemes ifjainkat,

Hogy fogják tanulni régi százainkat Hogy beszélik első Lajos történetit,

Dicsőség templomán irt fényes esetit.

Örömmel szólanak Hunyadi szivéről,

Ki Budára térvén Erdély védelméről. ..

Vaskapunál emelt oszlopot magának,

Hol népe nevezte hazája atyjának. . .

S igy még hiszen, Buda tudós tétéiről Swietenek s Colbertek nőnek bérceiről,53

50 Hannulik: Lyricorum libri. Nagy Károly 1780/81. II. p. 225. Ford. a függelékben.

51 Hannulik: Ad Andreám Dugonits. Id. m. III. p. 128.

Ford.: Maga a főváros visszatért régi dicsőségébe, a Korvinok ékessége helyeslőén int tornyaival, midőn a hazai költőket tapsolja.

52 Id. m. II. p. 221. — Már mit sem irigylek az attikai hegyektől, már mitsem Memfisztől, sem a hatalmas Latiumtól, bármit melengettek ölében tudós századok: táplálja szentélyeiben Buda. Itt ékesen szólás hömpölyög medrében, hogy lomha hullámaival megdöbben a Duna és úgy véli, Budára költöztek Latium dörgő szószékei. Most ha csak meg nem előzi felbuzdulásomat az irigy Párka, s meg nem mozdítja kétséges urnáját: megénekelném a budai gyülekezet férfiait, a nyájas Pallasszal dúsakat.

53 Ányos Pál Versei 1907. (Régi m. kvtár) p. 69.

21