Nyilas Márta: Pest-Buda a 18. század költészetében (Budapest, 1961)
Az egyetem Budára helyezése
Orczy és Barcsay költői levelezésében találjuk „A tudományok nevekedéséről, budai fér dobén” c. elmélkedést. Kristóf György szerint48 nem Orczy, hanem Barcsay Ábrahám írása. A vers az egyetem Budára hozatalához kapcsolódik és a török hódoltság óta történt fejlődést érzékelteti: Hol haragos Ali despóti pompával Divánt tartott ezer keresztyén kárával, Véres törvényt szabott éles pallosával: Ott áll az igazság mérséklő fontjával. Ahol kényes kádi keresztyén rabokat Sarcra vetett s lóért cserélt sok foglyokat, Ott immár bölcsesség formál tanítókat, Természet-vizsgálók adnak orvosokat. Megjósolja Buda további emelkedését: Pozsony nevelkedik, Buda roppant lészen, Prófétának szava, most tudom, mit tészen: Magyar haza megnő, szent, szép lesz egészen, Fiaink jók lesznek Szencen és Cseklészen. Ó, Buda! Te játszó szerencse labdája, Gyászos eseteknek gyakori példája, Ki régente valál töröknek prédája, Te légy tudományok tündöklő fáklyája.48 Az egyetem Budára helyezésével kapcsolatos illúziókról és az okáról már a bevezetőben szóltunk. Az 1780-as nagy ünnepség alkalmával az ország majd minden versírója letette obulusát. Tömegesen születtek és jelentek meg röplapokon a latin, magyar és német nyelven írott ódák49 A verseknek csak töredékét sorolhatjuk fel. Sebastianovics Ferenc hexameterekben írta le magát az ünnepséget. Bucsánszky György pozsonyi gimnáziumi tanár ünnepi játékot rendezett s kiadta ennek szövegét. Az egyetem tanárai közül Makó Pál, és Szerdahelyi György latin ódát írt, Brett- schneider egyetemi könyvtáros két német ódát. A latin anyag legkiemelkedőbb alkotása Hannulik Jánosnak, a „ 18. század Horatiusának” ódája. Az uralkodó és a főhivatalnokok dicsőítése után megjelenik benne a tájkép is, A Várhegyen az egyetemet is magába foglaló várpalota, alatta a Duna és a Várhegyről nyíló kilátás: Semperne plectris extera numina Bt dedicamm limen Apollini Grajo aut Palatius sonemus Et patriae taceamus arces? Quin jam remotas non furor est mihi Optare Musas. Hic quoque Pegasus Ictu ungulato cum fluentis Elicuit latices disertos Atque en rogatus sollicite dies Levavit ahum verticem et ardua Budae juga arrisit, vibratque Insolitum jubar ore puro. Theresiani nominis atrii Inusitatis ignibus aureus. Pater triumphos con decorat Et placido sine nube risu. Lustrat superbum, o, Buda leva caput Adusque nubes fulgure siderum Pictas, honore cum decenter Non humili cumulât Theresa 48 Barcsay Â. id. m. p. 119 — 121., p. 35. 49 Waldapfel József id. m. p. 16 — 23. 20 így dölt Korinth, Athén, Róma nagyságával, így küzködik Páris hivság kórságával, így vész hires London nagy gazdagságával, így enyészik Bécs is Szent István tornyával. Pozsony nevelkedik, Buda roppant lészen, Belgrád, még úgy lehet, király-széket vészen, De ha egyszer oda bus kincs fészket tészen, Ott is lesz romlottság, kit rabság vár készen.48 A vers két sorát viszontlátjuk a „Hivség látásakor gerjedt jámbor érzés”-nél, ahol Barcsay a romlott erkölcsök miatt Bécs vesztét jósolja:
