Nyilas Márta: Pest-Buda a 18. század költészetében (Budapest, 1961)
Függelék: Idegennyelvű versek Geréb László fordításában
Lásd, hordóért megy bognárhoz amott a Tabánba, Gonddal a jó mustból benne kezelje borát. Most igyekezz, bognár, illeszd hamar egybe a dongát, Hordó meg szaporulj: így a szeszes folyadék Cseppje se vesszék el! Munkára, ti fürge legények, Rakjatok abroncsot dongafa öble fölé, Nótával s vigadón kalapálva erősen, amíglen Kész lesz a szádáig hordája, és a dugasz. Dús lesz a béretek is, szorgos munkát ahogy illet; Jertek, igyunk, azután gyors ütemet kalapálj! [A kádárok karéneke következik. Majd:] Készen a hordó már tetejestül, egész fedelestül, Ámde likacskáin bor szesze párolog el: így ki ha égetjük, tűzzel belül edzzük a fáját, Óvni rohadtságtól, nem lepi moh s a penész. Fogjad a forgácsot, dongán gyalulás maradékát, Hordó öblibe vesd s gyújtsad alája a ként! Óvd a tüzet, te fiú, hordóba ne kapjon a lángja, Mert hamuvá lészen, elvesz a munka s a bér! Nézd! Zivatar közeleg, hullám kel, erős, a Dunában; Hívj, ha netán szükség — rajta, figyelj, te fiú! Fürge legények, nos, végezzük a másikat is most! Sok lesz a munkánk még, mígnem a nap lemegyen. A bognárok kara: Munkánál dalolunk, kacagunk, így ni! Ez bért ád, étkünk s álmunk édesíti. A lusta szegényül, és unatkozó; Ki dolgozni szeret, nem lesz naplopó. Használ a világnak, mivének örül, Éptestű, derűs, sosincs pénztelenül. Hát vígan munkára és dalra, így ni! A munka étkünk és álmunk édesíti. Mily sürü füst? — Az inas netalán — ? Boldogtalan! Hiszen magasra csap A láng! — Belékapott a halmozott Dongákba. Fel, legények! Hagyd a munkát És olts! — A szélfuvás égő forgácsot Hord már a szomszéd háztetőre: tűz Mindenfelé. — Boldogtalan! Mit tevéi? — Halljátok? A vészharang Kong rémesen — a dob zengőn pereg. [Karének.] Hol szegény vincellér kicsiny kunyhóját Száraz zsindely fedi, szörnyen terjed a tűz Mindenfelé. A sürü füst betölti A szűk utcákat. Mint tarlott mezőn Fűszálról szálra száguld tűzfolyó át, Tetőről úgy tetőre hág a láng itt. Dél-délnyugat felől még ellenünkre Heves szél fú. A füst s a láng jajongó Gyermekeket, ott gyönge aggokat Riasztva hajt a hegynek oldalára. 88
