Nyilas Márta: Pest-Buda a 18. század költészetében (Budapest, 1961)
Függelék: Idegennyelvű versek Geréb László fordításában
Buda város majorjára — Szerdahelyi György — Itt, ahol is Niczkyt látod nyugovóra derülni, volt Korvin Mátyás kertje a hajdanidőn ; Korvint és kertjét hirdette a könyv s a beszéd, sok, Niczky ligetjére néz Buda fentrül alá. Szobraival, fénnyel pompás vala az, fejedelmi: ezt Ízlés meg a csin díszíti fel nemesen. Niczky ugyan kissebb nálad, te, királyok oromja, mégis a kertednél szebb ez a kert, az övé. Nála a mesterség és természet frigyesülnek: természet dolgán s mesteri műre tudós. Mátyás király könyvtára — Szerdahelyi György — Kérdezel, ó Gallus! Bárcsak sose kellene szólnom! Szívemen oly keserű bút nevelők szavaid. Itt, ahol ím állunk, állt hajdan a híres urunknak, Korvin Mátyásnak könyvpalotája. Ma is állana bár csak még, s laknák is a szenthegyi Múzsák, ellenségükké vajha ne lenne török! Híre kövek s ez a hely: maradéka elég maradott fenn, házából e romok, ennyi jutott mireánk. Ó, te tudós jövevény, ejts könnyet e helyre sóhajtva, s méltó átokkal sújts a törökre utóbb! Az angolok győzelméről 1798-ban, a Nilus torkolatánál — Szerdahelyi György — Terjed a hír s hiszem én, hogy győztek a brittek a harcon, elhiszed ezt magad is, ám tagadod, tagadod. Rajta, tagadd csak hát, hogy verve a vízen a frankok: mind tagadásod csak puszta valót igazol. Megmondom kereken: A ti dolgotok ezt letagadni, mert nektek fáj, hogy vesztesek ők, s ez igaz.
