Nyilas Márta: Pest-Buda a 18. század költészetében (Budapest, 1961)

Függelék: Idegennyelvű versek Geréb László fordításában

És felragyog már fellegi ormokig új pompaságnak friss jele, égre tör

e hegytetőn, magas Budában

s Trézia érdemeit sóhajtja

atyák seregje, Pindaros énekét harsogva Múzsák, szép szavuk árja reng, az anyjukat köszöntve. Nos, hát

tedd le, ne bántsd idegét a lantnak,

Múzsám, de frissen állj be, csodáld te is e pompa fényét, phoebusi nagyszerűt ez épületben és a drága

ajtain írd unokáknak ezt fel,

hogy olvasandják: Búda tudós hegyén álljon s ragyogjon, hol java Végzetek és Ausztriának istenségi

nyughelyét adtak, Athéné, néked! —

Majd vésd a sziklát, vésd be vasaddal a százszor szerette Trézia szent nevét,

hogy álljon ott, ki tette azt, hogy

jönnek arany korok — él a Múzsa.

Buda éjszakai lámpavilágítása

— Szerdahelyi György (1740 — 1808) —

Árgusnak szeme ez? Vagy csillaga tán az egeknek?

Nappallá mi tévé itten az éjji homályt? Árgusnak szeme nem s nem csillaga itt ez az égnek: árgusi szem páván, csillag az ég tetején. Csillagot elföd az éj, de világa ragyog Budavárnak;

nap se tehette meg ezt s megteszi, íme Budám. Ó, Buda! Már mihez is mérhetlek ekép dalaimban?

Rólad ez ének zeng, éj s napon át ragyogói

A theológia tanáraihoz midőn az egyetem elköltözött Budáról

— Szerdahelyi György —

Küld a parancs, mi megyünk: Vár rátok a vára Pozsonynak, szétszóródik a ház — Pestre megyünk mi magunk.

Ott, hol az országnak szentelt koronája helyezve, laktok majd ezután: kell theologia ott.

Nagy palotánk vár itt már minket ölébe vidáman, ott, hol igazságát Astraea bölcsen adó.

József uralma alatt, gyarapodjon Athéné uralma

s mind Magyarországot lepje egészen is el!

82