Krúdy Gyula Budapestje (Budapest, 1978)

Bevezető

Először a Belvárosban akart megtelepedni "csendes, finom, tiszta és nobilis emberek közé", de itt nem érezte jól magát és rövidesen a Józsefvárosban U- tötte fel tanyáját. Ebben a városrészben kedvére való társaságot talál a lecsúszott íróbohémek kocsmaasztalánál, megjön az első irodalmi "siker" is az első önálló kötet megjelenésével; Üres a fészek és egyéb elbeszélések /1897./ A kis kötetről a komoly Budapesti Hírlap néhány soros meleg, biztató sorban emlékezik meg. Innen "... egy muskátlis józsefvárosi ablakból figyeli Pestet...", kezdi elfelejteni a szülőföldet, a Nyírséget, a szülői házat, a kisvárosi hangulatot. Sokszor költözködik, de megmarad a Józsefváros területén, amely az akkori Pesten leginkább őrzi a vidékies jelleget. Figyel, ismerkedik, körülnéz és "mindinkább megszereti" Pestet. A város ekkor heveri ki a millenium utáni katzen- jammerjét, és rövid dermedtségéből magához térve, új lendülettel folytatódik az építkezés, terjed a kapitalizálódó nagyváros új életstílusa: hajsza a meggazdagodás és a kellemes élet után. A rombolási és átalakítási láz eléri a Belváros csendes, szűk kis utcáit is. A múltba vágyakozó Krúdy azonban akkor érkezett Pestre, amikor még álltak a régi házak és a később elveszett utcák, a- melyekben, képzeletében, tizennyolc-tizenkilencedik századi férfiak, jószagú és ábrándos hölgyek nézegettek ki az ablakon, járkáltak az erkélyek alatt. Egy 1921-es írásából tudjuk, mennyire elbűvölik és milyen tudatosan keresi Pest régi emlékeit; "...egy várost keres a sivatagban, amelyről régi hagyományokból, hallott". Járkál elgondolkozva a Barátok terén, éjszaka sétálgat a Kalap utcában, félhomályos kiskocsmákban áhítatosan hallgatja a "gyönyörű és daliás" múltat i- déző kikopott, öreg költőket. A félig-meddig még kisvárosi Pest rohamos növekedése, világvárosiasodása lesz majd életének egyik felejthetetlen élménye, életművének állandóan visszatérő, központi témája.

Ezekben az első budapesti években azonban még a nyíri dzsentrivilág ábrázolása foglalja el a legfőbb helyet müveiben. Nehezen tud tőlük elszakadni, hatásuktól szabadulni, de dzsentrihőseit mégis "halálhangulat" lengi körül, pusztulásra vannak ítélve.

Életében fordulatot hoz, - még jobban Pesthez köti -, Spiegler Bella írónővel kötött házassága 1899-ben.

A Király utcai Pekáry-házba költözik, felesége szüleihez, közel a Teréz templomhoz. Elhagyja tehát a Józsefvárost, hogy írásaiban még sokszor visszatérjen hozzá. A leggyorsabban fejlődő új kerület lesz ezután életének, későbbi müvei eseményeinek színpada, a számtalanszor megírt, megelevenített Terézváros; az Andrássy úttal, a Király és a Nagymező utcával.

Az 1901-ben kiadott, első nagyobbszabású realista regénykísérletének, Az aranybányá-nak cselekménye még a Józsefvárosban játszódik, az előkelő, Múzeum körüli negyedben. Különösen a kisemberek megrajzolásában érződik józsefvárosi tartózkodásának hatása. Kedvesek, rokonszenvesen ábrázoltak; a korcs- máros, a fiakeresek, a varrólány, a masamód kisasszony, Marinka, a kapusnő,- ellentétben a jellemtelen karrierista főhőssel, a vidékről felkerült dzsentriképviselővel. Benne a pénzszerzésért, érvényesülésért mindenre képes "újfajta" embertípust, a spekulációs vállalkozásokba fogó kalandort akarja pellengérre állítani a fiatal író. A. kritikai realizmus látásmódját és mikszáthi hatásokat mutató Aranybányát nem követik hasonló próbálkozások. l5j, sajátos kifejezési módot keres, el akar szakadni magyar és külföldi példaképeitől. Az 1900-as évek első évtizedében azonban termékenységével és foglalkoztatottságával még

8