Krúdy Gyula Budapestje (Budapest, 1978)

Bevezető

nem áll arányban írói sikere.

1913-ban következik be az, amit 1896-ban megjósolt; meghódította a várost, a dicsőség, "ez a ledér dáma, a lábainál hever." Újfajta témakörű és sajátos, egyéni formájú regény került akkor az olvasók kezébe: A vörös postakocsi. Először A Hét c. folyóirat közölte folytatásokban. Szerkesztőjének, Kiss Józsefnek írja Krúdy, hogy a "pesti vásár"-t akarja megírni új könyvében úgy, ahogy azt a valóságban látta. Több mint másfél évtizede él már Pesten, felhalmozódott élményei, sokasodó megfigyelései napvilágra, nyilvánosságra kívánkoznak. A vörös postakocsi azonban nem tükrözi a fővárosi élet akkori legjellemzőbb társadalmi, erkölcsi sajátságait - ezt Ady is megállapította - hanem inkább Krúdy pesti életének színhelyeire vezet el. De ezzel a könyvvel megindul a Budapesten játszódó regények sora, életművében a vidéki élet rajza mellett elfoglalja helyét az új témakör; a nagyvárosi emberek sorsa. Sok-sok későbbi regényének cselekményéből, környezetrajzából, alakjainak életútjából alakul majd ki a teljesebb kép a főváros kapitalista világvárossá növekedésének időszakáról.

Egyelőre örül a sikereinek, élvezi az életet. Ekkoriban alakul ki sajátos életformája, a legendás "Krúdy világa", amelyről A vörös postakocsi-ban is találunk részleteket. A Postakocsi figurái Krúdy "aranyéletének" részesei: Rezeda Kázmér maga az író, színésznők, a "perdita", a bukott nő, Estella, Steinné a felhajtónő és a nagyúr, Alvinczy Eduárd - Szemere Miklós, akiknek lóversenyen, színházban, mulatókban zajlik az életük. Krúdy mozgása is ezekre a helyekre összpontosul; kávéházak, vendéglők, kocsmák, orfeum, Otthon kör, kártyaklub, lóversenytér, nyilvánosház és a szállodai szoba, ahol hajnalban óraszám rójja apró, lilatintás betűit; írásműbe sűrítve az átélt találkozásokat, gondolatokat, megfigyeléseket. Ezekkel, a kitartó fegyelemmel, naponta megírt ívekkel biztosítja az alkotásához nélkülözhetetlen életforma üzemi költségeit és - családja eltartását. A családi élet kötöttségeit nem állja, különböző szállodákba; Meteor, Astoria, Royal, szigeti Nagyszálló - költözik, sokszor "barátságos" ház lakója; így családosán, de mégis családtalanul élheti, kalandra és élményre éhesen, választott életformáját.

A világháborúig tartó évek életének, írói pályájának élményekben leggazdagabb, legváltozatosabb időszaka. Barátaival: Ady Endre, Bródy Sándor, Cholnoky Viktor, Csergő Hugó, Lázár Miklós, Szép Ernő stb., kocsmázótársaival, hozzácsapódott tisztelőivel járja az éjszakát. Megfordul az Erdélyi Borozóban, a Drechslernél.aHárom Hollóban, a Londonban, a New-Yorkban, a Szikszayban, a Mélypincében, a "Somossy"-nál, a Hullamosóban a város minden rendű, rangú kávéházában, mulatójában. Annyi benyomás éri, oly tarka, sokszínű az élete, hogy a begyűjtött "termés"-ből bőven futja a 10-es évek végén, a 20-as évek elején megjelent nagy regények alapanyagához is. Új múzsája, második felesége, Rózsa Zsuzsi, új típusú nőalakok megformálására ösztönzi. Második felesége a forrása a Bukfenc /1918/ Gyöngyvirágának, az Útitárs /1918/ Esténájának, az Asszonyságok díja /1919/ Natáliájának, a Hét Bagoly /1922/ Áldáskájának, benne van egyik legérdekesebb nőalakjában, az Aranyidő /1923/ Máriájában is.

1918-1930-ig a Margitszigeten lakik második családjával. Kezdetben, az ellen- forradalom első éveiben elvonulva a világtól a szigeti remeteségbe, valóságábrázolásában egyre mélyülve, kifejezésmódjában egyre érlelődve, a klasszikus nagy regények megalkotásán dolgozva. Ábrázolja az 1870-es, 80-as évektől kezdve a Monarchia széthullásáig tartó időszakot, de az 1920 utáni világról nem volt mit

9