Krúdy Gyula Budapestje (Budapest, 1978)
II. A "csodálatos nagyváros" közelről
a könnyebb utat. A Margitsziget fagyottan, fehéren állott a Duna közepén, mintha öreg királyok várnák ott a tavaszt, akik lehelettikkel mindent jéggé, zúzmarává dermesztenek ........... (1922) / Hét bagoly. Bp. 1922./ /174-175. I./ 17. "A MARGITHÍD MÉG AKKOR ÚJ VOLT...” ....A Margithíd még akkor új volt, Zsófia először járt rajta. Az a hír volt elterjedve Pesten, hogy a szögletes, ferde irányú híd egyszer majd leszakad; persze a pestiek csak a nyílegyenes Lánchíd tartósságában bizakodtak. Valami rejtett huncutságnak kell itt lenni, hogy a Margithíd nem megy egyenesen Budára, hanem megtörik a szigetnél és egyik lábával a szigetre támaszkodik. "Köny- nyen megeshetik, hogy egy tavaszon elviszi a Duna az egész Margitszigetet, - mondták az öregek. - Csak emlékezzünk 1838-ra, amikor ama híres márciusban ölesnél nagyobb magosságban borította be a Duna a szigetet." Zsófiának előbbeni zavaros, nyugtalan, kapkodó tekintete megenyhült, amint a híd látnivalóit szemügyre vette. Megállóit a korlátnál és áthajolt a hídláb felett, amelyen az óriási, kőből faragott vízistenek és sellők kemény tekintettel nézték az alattuk befagyott folyót. (Úgy kapaszkodtak a híd lábaira, mintha valóban a Dunából emelkedtek volna, mielőtt az végleg befagyott.) Egy nagyszakállú Neptun különösen megtetszett Zsófiának:- Ha egyszer egy ilyen óriási férfi végiglépkedne a városban, a többnyire kistermetű pesti nők mind megbolondulnának ........... (1922) / Hét bagoly. Bp. 1922./ /177-178.1./ 79
