Krúdy Gyula Budapestje (Budapest, 1978)
Bevezető
Az egyes fejezetek szemelvényei sem téma, sem forma tekintetében nem határolhatok el élesen egymástól, hiszen nagyobb, összefüggő epikus müvek részletei, előzménnyel és folytatással. Bármennyire erőszaktétel is önálló, egységes folyamatú regényekből részleteket kiszakítani, a hosszabb, rövidebb epizódokból, leírásokból - lígy gondoljuk - mégis összeáll egy új egység: Budapest élete a századfordulón. A folyamatosan idézett szövegeknél a néhány mondatos kihagyásokat nem jelöltük. A hosszabb megszakításokra a szemelvények végén található lapszámok utalnak. A tartalomjegyzékben annak a kiadásnak az évszámát közöltük, ahonnan a részletet kiemeltük. A szemelvények "címe" részben a közölt részletből való idézet, részben a tartalomra utaló kitalált szó vagy kifejezés. A bevezető feladata még arról szólni; mit jelentett Krúdy Gyula életében Budapest; mekkora helyet foglalnak el életművében az itt szerzett élmények; és végül hogyan viszonyult a városhoz, milyennek látta, hogyan ábrázolta. Az N.N‘. című, 1922-ben megjelent regényében, amelyben születésének titkairól, fiatal éveiről szól, azt írja: "Pestre! Már majdnem meghaltam, ügy vágyakoztam Pest után." Lehet, hogy későbbi érzések vissza vetítése ez a mondat, de az közismert, hogy 18 éves gyermekifjúként, 1896-ban már Pestre érkezik. Kalandokkal, tapasztalatokkal, komoly írói és újságírói munkássággal, átmulatott éjszakák, megélt szerelmek emlékével. Oly korán érett - 14 éves mikor első novellája megjelenik - már annyit tudott, mint kortársai negyvenéves korukban. Mégis Budapestre érkezése a megrázó élmény, a döntő fordulat a fiatal Krúdy életében. Erről vall ő maga a Magyar Szemlében megjelent,A nyomtatott betíf c. korai /1896/ regényében. "Reggel öt-hat óra között érkezett Budapestre. Már világos volt s a júliusi nap aranyosan bukott fel az égboltozaton. Elkábította az a zaj, ami a pályaudvaron fogadta. Kis táskáját görcsösen kezébe kapva összeszorított ajkakkal, de nagyon dobogó szívvel szállott le... Keresztül haladt a pályaház óriási csarnokán s kilépett az utcára. Egy pillanatig tétovázva állott meg. Az emberek sokasága hullámzott körülötte mindenfelé s ott feküdt előtte az óriási főváros ragyogó palotáival, hatalmas utcáival és csillogott minden a kelő nap fényességétől. A széles Kerepesi úton vastag emberszalagok kígyóztak előre, befelé a város felé, ahol az élet lüktet. Egy francia regényhős jutott eszébe, egy frázis; az ifjú hősről, a deli lovagról, ki lábával toppant a középkori város kapujának küszöbén és így szól:- "Ezt" meghódítom!" Ugyanitt végleg elkötelezi magát az írói pálya mellett, "melegség és láz" süt hőse szavaiból, mikor Krúdy érzéseit tolmácsolja: "Ah írni, írni fog újra, írni szép örökbecsű dolgokat. Hiszen az írás áldozat, amit az ő hívő lelke az élet oltárára hozott. Áldozat, amely kéjt, örömet, fájdalmat, szenvedéseket: de életet okoz. Az élet ott van a nyomtatott betűkben... a betűben, amelyet a kiválasztottak vetnek papirosra." Szándékától nem tágít, nem valósítja meg apja a- karatát, hogy elvégezze a jogot, karriert csináljon, képviselő, ügyvéd vagy esetleg főispán legyen belőle. A megbántott apa nem támogatja, magára van utalva. Akkor már több pesti lappal van kapcsolatban, írásait ezekben helyezi el: Budapesti Hírlap, Egyetértés, Fővárosi Lapok, Képes Családi Lapok, Magyar Hírlap, Magyar Szemle, Magyarország, Pesti Hírlap, Pesti Napló, Az Újság stb. 7
