Krúdy Gyula Budapestje (Budapest, 1978)
II. A "csodálatos nagyváros" közelről
térben álló férfiaknak csupán fehér bajuszuk és szakálluk látszott, amely csendesen mozgott az imádság mormolása közben ........... / Régi szélkakasok között. Bp. 1960./ /422-424. I./ 7. "... ANGELO MESTER KIS CUKRÁSZDÁJA..." .... A kis vízivárosi cukrászda, ahova Bükkfal vi százados nyugalmazása napján beült ebéd után, ahol leveleit írogatta, újságját olvasgatta, bizonnyal nem sejtette, hogy milyen nevezetes vendég tartózkodik falai között, aki egykor maga is budai háziúr leend. A fehérbajuszú, alacsony vékonytermetff cukrász, Angelo úr és a fehérhajú, tisztaarcú, mosolygós kis cukrászné a kapitányt már félig-med- dig családtagnak tekintették, pedig az csupán ebéd utáni pálinkáját itta meg náluk. De ezt oly pontossággal, változatlan egyformasággal cselekedte, hogy még a szavak is körülbelül ugyanazok voltak, amelyeket az esztendők folyamán használt. Azok a régi, kedélyes kis cukrászdák, ahol a gazda még olasz eredetére emlékezik, és a zöld függönyök mögött vaníliaillat érzik! Ahol álmodozva áll a sütemények mögött a fehérarcú cukrászkisasszony, és a polcon egy regény hever. Ahol nyugalmazott öregurak szívják a virzsiniájukat, és ahová a budai kisasszonyok csak igen kivételes, ünnepélyes alkalommal juthatnak el, hogy hetekig meséljenek arról, hogy cukrászdában voltak. Lenn Tabánban az Angelo-mester kis cukrászdája még mindig ugyanazon a helyen áll, ahol legutoljára hagytuk. A tubákszínff függönyök az ablakokon lettek csak fakultak, és a sárga tapéták a falon rongyosabbak. Künn a kassza mellett a poharak és a tányérkák éppenúgy ragyogtak a tisztaságtól, mint legutolsó ittlétünkkor, és a cukrászkisasszony ugyanazon álmodozó arckifejezéssel olvasgatta a piroskötetes regényt. Csak egyik-másik pohos likőröspalackról látszott lekopni a felírás, de ez nem sokat jelentett, mert itt a palackokat felírás nélkül is megismerték. Hát az Angelo mester vendégei a régiek voltak-e vajon? A vendégek bizony ugyanazok voltak, akik talán már száz esztendő előtt látogatták a kis tabáni cukrászdát. A furcsa külsejű öregurak, akik a székeken üldögéltek megszokott újságjaikat olvasgatva, vagy csöndben dominózgatva a sarokban, talán sohasem változnak meg e helyen. Az öreg parókák egyike-másika megzöldül ugyan az idő folyamán, de ugyan ki venne ilyen csekélységet észre? Az itteni nadrágok és a kabátok mintha nemzedékről nemzedékre csupán az "Angelo" cukrászdában volnának láthatók, a főváros más pontjain ezek a különös szabású ruhadarabok nyomtalanul eltűntek, s ezért könnyen lehetséges, hogy az "Angelo" cukrászdának volt valaha egy külön ruhatára, ahol ezeket az ócska ruhákat őrizték, és ha új vendég vetődött a helyiségbe, nyomban felöltöztették az 70
