Krúdy Gyula Budapestje (Budapest, 1978)

II. A "csodálatos nagyváros" közelről

A második fejezetben Budapest egyes városrészeit, utcáit és házait ismerjük meg Krúdy költői látásmódjának segítségével.

Krúdy varázspálcája nyomán életre kel a régi Budapest csaknem minden kerülete; Buda; a Víziváros, Tabán, Óbuda, a pesti Belváros, Terézváros, József- és Ferencváros. A városrészek bemutatásán kívül találunk leírásokat az ott fekvő utcákról, kávéházakról, cukrászdákról, a Dunáról, a Margitszigetről, a Zugligetről stb.

A szemelvények sorát a budai leírások nyitják meg. Mesebeli földbesüppedt házacskákról, csöndes, hegynek kanyarodó utcácskákról, ódivatú bútorokkal teli szobákról adnak hírt a Régi szélkakasok között című, 1909-ből való regény részletei. Álomszerű az ódon budai templom bemutatása, a lanyha, őszi napsütésben csoszogó öreg asszonyságokkal és fehér szakállas öregemberekkel. Bár nem minden részletből tűnik ki, valószínű, hogy a színhely; a Víziváros és a Tabán. A fiatalkori regényekből vett tabáni ábrázolások idillikus hangulatától merőben eltér két késői, a Zöld ászból /1930/ való drámai hangvételű tájleírás. A városrész lebontása előtti utolsó pillanatban készült regényrészletben a hegynek kanyarodó utcák már "kiismerhetetlen végzetűek", a meséből előlépett anyókák, a divatjamúlt ruhájú öreguracskák helyett "kísértetiesen elrongyosodott köpönyegek"-ről "lelkiismeretfurdalásos, ritkult szakállak"-ról olvasunk az "elfelejtett bánatok, céltalan csavargások"... hazájában, Tabánban. Az író súlyos betegsége után született, megrázó élményekkel teli regény tájleírásai is tükrözik a világszemléletében, életében bekövetkezett elkomorulást, de az élete végéig tartó, művészi kifejezésmódjában mutatkozó fejlődést is.

Az Óbudát ábrázoló két részlet magán viseli Krúdy tájleíró művészetének sokszor megfigyelhető sajátosságát; elsősorban nem a természeti jelenségek; hegyek, vizek, ég, virágok, felhő stb. lefestésével jellemez egy-egy tájegységet vagy városrészt, inkább az emberek, emberekkel kapcsolatos tárgyak vonzzák érdeklődését. A Natália által megfigyelt óbudai utca is az öregasszonyok; fiatal lányok, "inarogyott apák és anyák" felvonultatásával elevenedik meg.

Az "ódon, régi, agg" Buda, amely "lassan meghal", elmarad, és közeledünk a szünet nélkül épülő, mámoros életkedvü Pest felé. Átmenetként a befagyott Dunáról, valamint a Krúdy számára oly kedves Margitszigetről festett természeti leírásban gyönyörködhetünk. A mai Margitsziget c. írása 1927-ben jelent meg. Bármilyen szép, kiépített is az átalakított sziget, Krúdy számára mégis a "mesék, álmok, költemények" szigete a kedvesebb, az, amelyről a "főtisztelendő úr" régi ismertetésében olvasott. "Lelkünk andalogva mendegél visz- sza-vissza az elröppent múltba" - fejezi be igazi "krúdy-s" gondolattal leírását a Margitszigetről. Elhagyva "az álmok ringatózó szigetét" megérkezünk a Belvárosba, a régi pesti élet centrumába. 1896-ban, mikor az író, mint fiatalem63