Krúdy Gyula Budapestje (Budapest, 1978)

II. A "csodálatos nagyváros" közelről

ber Pestre érkezett, még megtalálta a régi Belvárost, szűk sikátoraival, bájos terecskéivel, sötét kis boltjaival, bolthajtásos kocsmáival, régimódi embereivel - úgy, ahogy azt képzeletében annyiszor maga előtt látta. Azután elkezdődött a régi Belváros felszámolása: új házakat építettek, új utcákat nyitottak, amelyeknek új neveket adtak. Ennek az átalakulásnak fájdalmas emberi tragédiáiról, de közvéleményt foglalkoztató, sodró lendületéről is hírt ad Krúdy. Legtöbbször azonban azt a meleg, kisvárosias hangulatot tükrözik regényei, amely a régi Belvárost jellemezte. Magával ragadnak, finom megfigyeléseivel elbájolnak a Hét Bagoly /1922/ részletei a tél megérkezéséről a Belvárosba. Stílusának költőisé- ge, bensősége romantikussá varázsolja a belvárosi polgárok szürke hétköznapjait. Valósággal forrásértéknek Pest magyarosodásáról írott sorai. A "különös láz" érzékeltetésére mesterien vegyíti a konkrét tényeket, a kocsmai jeleneteket, a hazafias bizottságok működését, a hangulatfestést. Kortörténeti érdekesség a Belvárosról szóló utolsó szemelvény; a fejlődő új városrészek, elsősorban a Terézváros, miként kerülnek az élre, hogyan lesznek egyre népszerűbbek, miként halványodik a Belváros jelentősége, annyira, hogy végül "újraélesztésére" mozgalmat kell indítani.

A Terézváros, a hatodik kerület, a "zengő" utcák negyede nagy helyet foglal el nemcsak regényeiben, hanem cikkeiben, emlékezéseiben is. Az Andrássy út és környező utcái, az írók, művészek állandó tartózkodási helye, a mulatók, kávéházak világa Krúdy életének is fontos állomása. Nem szűnő érdeklődéssel, kedvtelve figyeli a Király utca zsivaját, az Andrássy út, az Operaház építését, a titokzatos Szerecsen és Ó-utcai életet. Lelkesedik a Somosy-orfeumért, a "Mező" utcai éjszakákért, csillogó, színes leírásokban örökíti meg a századelő bohém, lump világát. Leírásai nemcsak művészi értékük miatt emelkednek túl a városismertetés színvonalán, de társadalmi mondanivalót is hordoznak. Az Andrássy út kiépítésével kapcsolatban értesülünk; a gazdag polgárság hő vágya, hogy elérje a háziuraság állapotát, amely majdhogynem felér a magyar nemességgel. Az egyik érdekes regény töredékéből, /Mit látott Vak Béla szerelemben és bánatban/ vett részlet az Andrássy út mellékutcájáról, a Szív utcáról szól. Valóságos vádirat a bérkaszárnyák lakói nevében a vastag aranyláncos, városi bundás pesti háziúr ellen. Riasztó képet rajzol a szörnyű otthonokról, ahol"a szegénység rabjai élnek", ahol a házaknak a kapujában állandóan fúj a szél, a vízvezeték folyton zúg, a kanálist mindig javítják. "Csodálatos, hogy nem felejtenek el dalolni az ilyen házakban!" - kiált fel az író. Még az egyik legszebb, életörömöt, tavaszi ragyogást sugárzó Andrássy úti leírásból is a háború előtti társadalom visszásságai buknak elő az "álomvárossá" lett Budapesten.

Életre kel a Rákóczi út, a Körút, az Üllői út, a József - és a Ferencváros, amikor végigvezet bennünket Pest ezen a legforgalmasabb útvonalain, kis hősnője, Gyöngyvirág, vagy a hullaszállító, illetve a mentőkocsi nyomába szegődve. Felejthetetlen az Üllői úti, ferencvárosi, "olcsó esti órák", a nyáreste hangulatának érzékeltetése. Ez utóbbi részlet az Asszonyságok díjából való, abból a regényből, amelyben Czifra János énje kettészakad, és ez a második lény a lélek ismeretlen mélységei felé vezeti hősünket. A misztikum mellett Krúdy még élesebb színekkel festi a valóságot, a közölt részletből is az élet nyers, izgató szaga csap meg bennünket. Itt is, mint szinte valamennyi városrész ábrázolásában nemcsak a táj költészetét adja, hanem társadalmi arculatukat is megmutatja jmesteri korrajzot tár elénk.

64