Krúdy Gyula Budapestje (Budapest, 1978)
I. A "nagyvilágias korát élő Budapest"
öreg hordárokat, akik egész életükben szerelmesleveleket hordoztak, átjáróházaknál lesben állottak, hogy üzeneteket átadjanak, és beavatott szobalányokat, akik úrnőjüktől örökölt cipőkben kopogva vittek akkor drágalátosnak vélt üzeneteket férfiaknak, akik a diványon fekve várták a csengetést; házmestereket, akik félszemmel aludtak, hogy idejében kaput nyithassanak, ha a háziúr feleségéhez megérkezik a gavallér; inasokat és szakácsnőket, házi varrónőket, kártyavetőket, fodrásznékat és jó barátnőket, akik darab ideig abból éltek, hogy egy- egy vagyonosabb úrnő lángoló szerelemre gyulladt egy méltatlan férfiú irányában. Hírlapírókat, akik széleskarimájú, gyászszalagos cilinder ka lapban jártak, császárkabátot viseltek, mint az orvosprofesszorok, és a kocsi után szaladtak, mint a magándetektivek, amikor valamely ízletes családi botrány vagy szenzáció csiklandozta Pest erjedt érdeklődését... Látta: sírni az elhagyott nőket a Dohány utcai zsinagóga karzatán, valamint a ferencrendiek templomának mellékoltáránál; a férfiakat véresre harapott ajakkal keringeni Rudolf trónörökös szobra körül, a Ligetben, valamint pisztoly dermedt csövét melengetni, miután éjféltájban elkészültek a búcsúlevéllel, amelyet annak írtak, akiért néhány perc múlva meghalni szándékoztak; a titkos szerelmeseket üldögélni a Császárfürdő 100-as számú szobájában, ahonnan a sivár gépházra látni, ahol egy másik világból való boldog, gondtalan, szénporos munkások tologatják a talicskát, és még mindig nem közelegnek az elfelejthetetlen, könnyed léptek a szálloda piros szőnyegén; a négy venéves asszonyok "utolsó" szerelmét, akik a hazárdjátékosok vakmerőségével tesznek fel mindent a tökalsóra, és a leányok kétségbeesését, akiknek pontosan a hó első vasárnapján kellett volna jelentkeznie... Látta az idegorvosok előszobáját, ahol beteg nők végső reménykedéssel függesztik reszkető szemüket a bejáratajtóra, amíg a férfiak a cipőjük orrát nézik, miközben csendesen morzsolgatják zsebükben a cukorspárgát, amelyre felkötik magukat. Látta kártya vetőnők és kuruzslók sötét, külvárosi lakásait, ahová mélyen lefátyolozva érkeznek meg halottsápadt árihölgyek, miután kocsijukat a szomszéd háznál állították meg a babonás pénteki estén, és nem fékezhetik kezük remegését, amidőn a karvalyszemű asszony megemelésre kínálja nekik a sorsdöntő kártyacsomagot. Látta a temetőket, ahol az árvák ráborulnak a sírhalmokra, amíg a szomszédban, egy fűzfa alatt, sétapálcáját rázogatva vár az özvegy panaszainak befejezésére a gavallér ........... (1921) / Mákvirágok kertje. Mit látott Vak Béla szerelemben és bánatban. Bp. 1961./ /248-253. I./ 55
