Krúdy Gyula Budapestje (Budapest, 1978)
I. A "nagyvilágias korát élő Budapest"
30 ft KÖZÖNYÖS AZ EGÉSZ VÁROS..." .... A kőbányai határcsárdánál így szólt a kóborló a vakemberhez:- Már feltépte a napsugár a ködöt, látni a négykalapos várost.- Budapest alatt vagyunk? A kóborló hevesen felemelte vándorbotját:- Sokszor megátkoztam ezt a várost, de mindig visszatértem hozzá, akármilyen messzire voltam. Valamely titokteljes varázsa van Budapestnek, mint a- zoknak a nőknek, akik nem érdemlik meg a férfiak szerelmét, és azok bolondok módjára futnak utánuk.- Még tudatlan ifjd ember voltam, midőn először megláttam Pestet. Legelőször a négy kalapját vettem észre. A Bazilika nagy kalapja úgy terjeszkedik a város felett, mint egy pás z tors üveg. A süveget szentek kőalakjai állják körül, és részvétlenül néznek alá a városra, ahol évszámra nem jön egy járókelő, aki hozzájuk /a szentekhez/ hasonlítana. /Nem volna tanácsos az ördögnek a Bazilika tetejére tévedni. A sok szent elbírna a gonosszal./ A süveg alá menekülnek a jámborok, a kedvesek, a jók, akik semmi egyebet nem akarnak az élettől, mint csendesen elmulasztani azt az oltárok előtt való térdepléssel, az ünnepek áhíiaioa piros arccal való megtartásával, jótékony folyamatossággal gördülő prédikációk meghallgatásával, a mindennapi bűnök gyógyító meggy ónás ával, a böjtök vallásos gyakorlásával. E nagy kalap alatt férfiak és nők mondják az imádságokat, akiket könnyen félre lehet vezetni; keresztvetéssel vagy a templomajtó e- lőtt való kalapmegemeléssel. Sokan vannak közöttük csalók is, akik bár keresztet hordanak a nyakukban, nem hisznek másban, mint az ördög tanításában.- És a többi kalapok mit jelentenek? - kérdezte a vakember.- Az országház kalapját rosszul mintázták. Olyan tokos, hegyes süvegnek kellett annak lennie, amilyen süvegekben régente a szemfényvesztők, kardnyelők, szélhámosok jártak. E kalap alatt gyülekeznek azok az emberek, akik mindig abból élnek, hogy többet beszélnek, mint bárki a városban. Néha szándékosan ostobának tüntetik fel magukat szavaikban, hogy elnyerjék az ostobák tetszését. Máskor könyvtárakban böngésznek, hogy megtaláljanak bizonyos könyveket, amelyekben mások, akiknek névkezdő betűi is elhalványultak a könyv címlapjain, rr bizonyos sorokat aláhúztak. Ok élnek azokból a szép szavakból, amelyeket némelyek kitaláltak. Élnek a szószegésből, a hitehagyottságokból, a jellemtelensé- gükből. Messzi vidékekről verődnek össze, és magukkal hozzák a vidéki vásárokon szokásos ravaszkodásokat, cigánykodásokat. A tarisznyájukba van pakolva a székelyek agyafúrtsága, a gyöngyösi élelmesség, minden huncutság, görbeség, álarcosság, amely Magyarország térképén feltalálható. Azt lehetne mondani, hogy azok az emberek találkoznak mindennap e nagy kalap alatt, akik kegyetlenül visszaélnek mások alázatosságával, akik kíméletlenül erőszakolják a szolgálatukat az országra, mint a kezdő ügyvédek keresik a port, midőn a járásbíró56
