Krúdy Gyula Budapestje (Budapest, 1978)
I. A "nagyvilágias korát élő Budapest"
27 »ANNYI GAZEMBER LAKIK PESTEN...» .... Rezeda úr majdnem mindenkit ismert a városban, de elvből nem köszönt senkinek.- Annyi gazember lakik Pesten, - dörmögte barátnőjének - hogy istennek kellene annak lenni, aki tudná, hogy ki közöttük a becsületes. A régi betyárvilágbeli Ráday bőséges fogást csinálna az Andrássy-úton. Néha, úgy látszik, e- gyetlen tisztességes ember sincs a városban. A szélhámosok, svindlerek, nagyképűek, félkézkalmárok, hamis tanúk városa Budapest. Szégyenlem magam, a- mikor körülnézek a tramwayn. Ezért inkább menjünk gyalog. Szerencse, hogy az emberek itt nem titoktartók. Hangosan veszekednek az utcán, mint a cigányok; elég egy görbe tekintet, hogy a legszebb rágalmakat kitalálják egymásról. Ha mindaz igaz volna, amit itt egymásról beszélnek a lakosok, fegyházba kellene zárni az egész várost.- Budán sem jobbak az emberek, - vélekedett Irma.- De szemérmesebbek... Tudja, milyen a pesti ember? Mint egy cigánytolvaj, akit bizonyítékok híján fölmentett a bíróság és most elbizakodottan hány- kódik a hatósággal való előnyös összeköttetésével. Itt mindenki magosán hordja a fejét, mert a szomszédjáról azt véli, hogy az még nagyobb gazember ........... ( 1917) /Őszi utazások... Bp. 1917./ /108-109. I./ 28. "PEST FELNYITOTTA LESÜTÖTT SZEMÉT..." .... Az egykori Pest, ahová ifjan és nagy reményekkel jött valaha, eltűnt. Évről évre kevesebb lett azoknak a házaknak a száma a Duna-parton, amelyeket ifjúkorában megismert Pestből. Pest mind idegenebb lett az öregedő királynak, minden lebontott régi ház, minden újonnan épült palota a Duna-soron arra emlékeztette, hogy az idő múlik.Ifjan és vállalkozó kedvvel jött valamikor a városba, megszokta, hogy a koronatartomány fővárosában alázatos, földszintes házikók, keskeny utcák, megalázkodott alattvalók, zsebkendőjüket kipirult arccal lobogtató honleányok, nyugodalmas, lázadásmentes öregség üdvözöljék. Úgy ismerte meg 51
