Krúdy Gyula Budapestje (Budapest, 1978)
I. A "nagyvilágias korát élő Budapest"
fenyegetik és Laura termeiben, a gyönyörű kis kastélyban éjfélután várják a berúgott kereskedőket... Néha egy Dom Miguel főhadnagy kiáll velük katonatiszti becsületből és kardlappal kergeti őket a vívóterem szögletébe. Ez az a híres modern ifjúság? .... (1922) /Hét bagoly. Bp. 1922./ /157-159.1./ 18. "FIATALEMBEREK JÖNNEK... A VONATOKKAL" .... Némelyik vonat szííz vidéki havat hoz a vasúti kocsik tetején, izgatott utasok állnak a kocsikban, poggyászaik mellett, vidékiesen kerek arcok tolonganak az ablakoknál, és a masiniszta is úgy igyekszik a Keleti-pályaudvar felé, mintha még sohasem látta volna a várost. Fiatalemberek jönnek északról és keletről e vonatokkal, gyanakodva nézegetik a zsebórájukat, fejüket csóválják, ha valamely okból a pályaudvar bejárata előtt bizonyos ideig meg kell állni vonatjuknak; mintha valaki várná őket. Pedig még senkit sem ismernek a városban. Ezután fogják megtalálni azt az embert, aki szerencsét vagy szerencsétlenséget hoz rájuk. Izzó ambíció és érvényesülési vágy üdvözli a vonatokból a sörgyárak füstölgő kéményeit. El vannak szánva mindenre, hogy erőszakosan helyet szorítsanak maguknak a pesti gyalogjárón. Nem engednek, akár a bulldogok. Némelyik azért jön, hogy kirabolja Pestet, a másik dicsőséget és hírnevet óhajt szerezni ott, ahol még senki sem hallotta nevét, a harmadik felfogadja magában, hogy elteszi láb alól a házigazdát, aki először szállást ad neki. Ki tudná pontosan megmondani a vidéki fiatalemberek gondolatait, midőn álmatlan éjszakákon előre kitervezik boldogságuk lehetőségét, mielőtt a vonatra felszálltak volna? Mindent birtokukba akarnak venni, amit a pestiek századokon át felhalamoz- tak, kitaláltak, felépítettek. Szomjasságuknál csak a rettegés nagyobb, hogy nem sikerülvén utazásuk, ismét vissza kell menniök a pénztelen, boldogtalan kisvárosba vagy céltalan életff faluba. A pesti nagybácsik, a budai rokonok, a régen elfelejtett nagynénik, az ismerősök és távoli atyafiak még gyanútlanul nyújtózkodnak ágyukban, midőn feketére kormozva, fáradtan berobog a vonat a pályaudvar üvegfedele alá, amelyen farkasétvággyal, mérhetetlen szomjúsággal megérkeznek azok a fiatalemberek, akik részt követelnek ezután a kevés levegőből, a fogyatékos ennivalóból, az alig elviselhető nyomorúságból, a szegény fekvőhelyből, az örömet okozó nőkből, a sóvárgott bankjegyforgalomból, a hivatali állásokból, az ostromlott gazdagságból: mindenből, amelyet a pestiek idáig magukénak tekintettek. l5j furfangosságokkal, alaposan felépített boldogulási programokkal, vaskövetkezetességgel keresztülvitt életcélokkal, a vidéki magányban jól megfontolt üzleti tervekkel, kiszámíthatatlan vágyakozásokkal és gyermekded 38
