Krúdy Gyula Budapestje (Budapest, 1978)
I. A "nagyvilágias korát élő Budapest"
17 "... A MODERN KOR LOVAGJAI...” .... Én csak darab ideje élek Pesten, de jó szememnek hála; kerek egészében látom az áj világot, ezeket a fin’ de siècle hősöket, akik borotválják az arcukat, vakmerő tekintettel nézegetnek embertársaik arcába, gúnyosan mosolyognak az idősebbeken, ideált rugdosnak a köztereken, Nitzsche nézeteire esküsznek, megcsalják a nőket, nem ismerik a férfias szemérmet, öndicsekvők, kérkedők, gyávák és hősök. Én jól látom ezt az új emberfajtát, amelyet borotvált patkányoknak nevezhetnék, amely felfalja a régi, kivénült,szakállas fajtát, amely mindenféle ideálokkal, meggyőződésekkel, becsületekkel jött a földre. A borotvált patkányok összerágicsálják a régi világot. Olyan tömegesen jönnek, mintha minden kapu Pesten patkánylyuk volna. Megizmosodtak, felnevelkedtek a szakállas öregek felügyelete alatt, de azokat manapság lenézik és megvetik. Elvették élelmiszeres kamráikat, kiszívták a kebleket, kifosztották az ódon Ferenc József- kabátokat, a halálba küldték a börtön helyett az apjukat, hogy ők tovább villogtassák monoklijukat a Fiume-kávéház környékén.- Nagyon jól tudom, hogy kik azok az urak, akik az idei farsang előkelő báljain táncolnak. A városban jártam-keltemben hallotta, hogy kik azok a gavallérok, akik párbajoznak. (Hentaller-pisztolyokkal lövöldöznek kenyér-galacsino- kat. A jó, derék Fodor Károly vigyáz a testi épségükre, ha karddal mennek egymásnak.) Ismerem én ezt a századvégi Ifjúságot, öcsémuram. "Nevetem Bartolót" - mondom magamban, amikor egy délceg, cilinderes ifjút látok kifeszített könyökkel száguldani az utcán; talán a szeretőjéhez megy pénzért, vagy a jámbor vi- déki-fit látogatja meg a Magyar Királyban, akit esetleg provokáltat estére két magához hasonló gentlemannel, ha az a pénzkölcsönt megtagadja. Kik ezek a mostaniak, a fin* de sièclék, hogy értük feláldozod, legyalázod az egész dicső magyar múlt időket?- A Korona- vagy a Fiume-kávéház lovagjait akarod nekem mintaképül állítani, ezeket a gyanús ekszisztenciákat, akiket Angliában az ottani törvények szerint a csavargó-bíróság elé idéznének? Azokat, akik abból élnek, hogy kifürkészik úrinők tikait, megzsarolják a szeretőket vagy az asszonyokat, pofonvágják a hordárt az utcasarkon, verekednek a fiákkeressel, aki naphosszat hurcolta őket, birkóznak a pincérrel a Flóra-termekben, adósságot-adósságra halmoznak, gavallérnak nevezik magukat, holott egésznap a kártya fordulatát vagy vidéki úr megjelenését lesték, kiveszik elázott cimborájuk zsebéből a pénztárcát, összeszedik az ezüstforintosokat, amelyeket elhagyott kedvesük, az éjjeli mulatóhely virágárusnője az arcukba vágott! Ezek a modern kor lovagjai, ezek a nagyhanguak, akik Pórfinál hitelbe vesznek kalapot, miután az előbbi éjszaka azt lévették fejükről a feldühödött cigány zenészek, a Szervita-téri virágárus asz- szonytól vesznek a ufs eh reiben re virágot, a púpos markőrt a Koronában veréssel 37
