Krúdy Gyula Budapestje (Budapest, 1978)
I. A "nagyvilágias korát élő Budapest"
dezte a szomszédját; hogy: "ki ez a tolakodó ember?" így jártam a Pòsa asztalnál is az Oriensben. Az első este, amikor letelepedtem a vidám írók közé, húsz emberrel ittam a pertut. Rákosi Viktor kijelentette, hogy megír a legközelebbi Sipuluszban. Dankó Pista elővette a hegedűjét, Lányi a cimbalomhoz ült, Foltin hordta a borosüvegeket, Pòsa fejedelmi barátsággal tekintett rám az asztalfőről. Végül daloltunk is, hogy csak úgy zengett a szállá... Másnap azonban már csendesebb volt a kedv, mindenki korán aludni ment. Szép Aladár, a színész tartott ki mellettem, Foltin hátratett kézzel állott az ajtónál. Harmadnap a világ legsavanyúbb emberét, a hosszú Solymosit egyedül találtam az asztalnál. Kapóra jöttem neki, mert éppen a színházi előadás előtt pörlekedett a feleségével és sok panasza volt a szegény komikusnak. Így jártam a Fiume-kávéházban is, ahol az éjszakai hírlapírók között néhány régi barátomat tiszteltem. "Ki ez a szomjas atyafi?" dadogta egy este Tóth Béla. A Ferenczi-kávéházban, ahová be vetődtem írókat és költőket keresni, ahol sok knikebajnt megittam Kovács hírlapíró úrral: végül azzal gyanúsítottak, hogy vidéki özvegyember vagyok, aki itt keres magának feleséget. Egy tollaskalapú dáma, aki körülbelül a megnyitás óta látogatta a kávéházat és Amanda volt a neve: meghívott másnap délutánra is a- mikor a Belváros összes tekintélyes hölgyei itt kártyázással és pletykázfással töltik az időt. Itt majd láthatom azt a bizonyost is, akihez Reviczky Gyula a Perditá-t írta. Harmadnap már úgy fogadtak a Ferencziben, mint Amada kisasszony jegyesét.- Rövid volna az éjszaka, hogy mindazt elbeszéljem Neked, ami velem Pesten történt. Itt nem lehet senkiházinak lenni, csak szereplő, híres embernek van szerencséje ebben a városban. Egy nevezetes embernek nem tesznek sót a boros poharába, mialatt elfordul a Kispipában; egy híres embert nem hívnak ki a Kiskoronából, hogy egy tündöklő hölgy várja az utcán, aki pásztorára után gazdagon megajándékozza, holott piszkos seprővel veri meg; egy szereplő férfiút nem mer elparancsolni a Szikszay rondòjának ablakából Ráth Karcsi azon ürügy alatt, hogy nem látja a tökfejétől az utcán elmenő szép hölgyeket. A nevezetes embereknek Pesten nincs gondjuk se barátságra, se ebédre, se vacsorára. Még a Kürtben sem érheti bántódás az embert. Szép hölgyek hívják meg ebédre, jóbarátok viszik vacsorázni, a vendégszerető famíliák úgy kapkodnak egy híres ember után, mint akár a jó táncosok vagy az elismert verekedők után.- Híres légy, fiam, ez a titka az egész pesti életnek. Híres légy, hogy a nők öngyilkosságot követnek el érted, és húsz nő akad a városban, aki a szemedbe akar nézni. Híres, légy, hogy családok nyugalmát és békéjét dúltad fel a megjelenéseddel, ellumposítottad a férjeket, szeretőt szereztél az asszonyoknak és egy tucat bezárt ajtó nyílik fel előtted. Híres légy, hogy ezer szerelmes levelet őrzői, hogy kifecseged a nők titkait; mindennap hoz a posta levelet és minden nő rád bízza eltitkolni valóit ........... (1922) / Hét bagoly. Bp. 1922./ /152-154. 1. / 36
