Krúdy Gyula Budapestje (Budapest, 1978)

V. A pest-budai "széphölgyek" története

Már kihajnalodott, a Bakáts téri torony megvilágosodva állott a tér közepén, mint a lelkek lajtorjája. Szél sírdogált a templom falai körül. A szülészeti klinika fehér ablakaival és függönyeivel, lámpásaival odalent maradt a téren, mint az élet malma, ahol örökké folyik a munka

........... (1919)

/

Asszonyságok díja. Bp. 1958./

/224, 226, 227, 250, 263, 265-266. I./

29.

KECSEGINÉ ’’ELRABLÁSA"

.... - Eszébe ne jusson sikoltani, asszonyom - könyörgött Rombolai. - A rendőrség minden pillanatban nyomunkra akad.- Jól van, nem sikoltok - felelt az özvegy. - Csak arra kérem az urakat, ha még nem halt ki önökből minden lovagias érzület egy védtelen nő iránt, ma este függesszék fel elhatározásukat. Adjanak annyi időt, hogy gondolataimat rendezhessem. Hogy háztartásomat ne hagyjam el hűtlenül. Hogy intézkedhessen! távollétem idejére. Hogy kitaláljak valamit: hova és merre tűntem.- Fehérneműről, amire a hölgyek a legkényesebbek, gondoskodtunk - szólt közbe a tőrmester.- Hiszen nemcsak alsóruha a nő egész élete - siránkozott Kecseginé. - Vannak apró titkai a toalettnek, amelyet egy úrihölgy még a halálos ágyán sem bízhat férfira. Kegyelmezzenek uraim, egy szegény, elkényeztetett úrnőnek, akit férje mindig a tenyerén hordott. Megijedtem, uraim, és az ijedség olyan állapotba hozott, hogy néhány napig pihennem kell. Ilyenkor a kímélethez joga van minden nőnek. Rombolai vitte a szót, bár az úrhölgy vallomása a legnagyobb zavarba hozta.- Az én megbízatásom lejárt. A megkegyelmezés joga barátomat illeti.

Én híven s nemesen cselekedtem, mint bajtárshoz illik, aki közös sorsban élet- re-halálra hív...- Engedjék meg, uraim, hogy figyelmeztessem önöket némi hiányosságokra, amelyeket eddig megfigyeltem. Este a nőrablást fekete álarcban szokás véghezvinni. Fegyvereket sem látok önöknél. /A tőrmester zsebére ütött./ De legfőképp hiába keresem bármerre a megbízható, zárt kocsit, amelyben a zsákmányt elrabolni szokás. Figyelmeztetem önöket, hogy a félszemű Davidovics bérkocsissal hiába egyeznek meg. Annak kocsijába nem ülök, mert másnap az egész város tudja a dolgot. Ez a gonosz hintós már sok ártatlan asszonykának keltette rossz hírét Pesten, holott egy kis sétakocsizásnál egyebet nem tettek. Egy szerencsétlen barátnőmet megzsarolta a bérkocsis találkája után a budakeszi erdőben, miután a gavallér ellengett dolga végeztével. Én erkölcsös, előkelő úriasszony vagyok. Rokonaim magasállású férfiak.

A tőrmestert cserbenhagyta a tudománya.

Kecseginé leckéztető hangon folytatta:

272