Krúdy Gyula Budapestje (Budapest, 1978)

V. A pest-budai "széphölgyek" története

26 "BAKAJNÉ ASSZONY” Az ajtó felnyílott, és Bakajné asszony, akinek létezéséről annyi nő tud Bu­dapesten, frissen, vígan, ropogósán, mint a jókedvű, bizalomkeltő reggeledés, a szobába lépett. Kistermetű, fürge, barna asszonyka volt, a Ferencvárosban a fiatalemberek megfordultak az utcán fehér szoknyája után, a vajúdó asszonyok pedig úgy kapaszkodtak a kezébe, mint a csodatételbe. Az öreg falusi bábák is kosarukban hordják a szenvedésektől megváltó tudományt, tenyerük és gyakorla­tuk biztos és nyugodt, babonáik nemzedékről nemzedékre szállnak. De mi az ő művészetük ehhez a derék asszonyéhoz mérten, aki körülbelül tízezer pesti gye­reket segített a világra! A szenvedő ember mindig glóriát és csodát keres az ápolónő fehérbóbítás homlokán. A vajúdó asszonynak szeme pedig kétszeresen látja a bába szeméből feléje sugárzó bátorítást. A jó Bakajnénak olyan tapintá­sa volt, hogy a pesti nők vénségükre sem felejtették el ezt az asszonyt, aki válságos órájukban buzdítóan, bátran, a nők örök testvériségével melléjük állt. Az asszonyok nyögtek. Bakajné egy rövid perc alatt végignézte mind a hár­mat. Megigazította a fejüket, megtámasztotta a lábukat, megemelte a derekukat. A fájdalomban vonaglók láthatólag megkönnyebbültek, mióta ez a frissen fésült, mosdott arcú, hűvös tenyertí asszony a szobába lépett ........... (1919) / Asszonyságok díja. Bp. 1958./ /251. 1./ 27. NATÁLIA A RÉGI VÍZIVÁROSI TEMETŐBEN. .... Natália a régi vízivárosi temetőben Halottak estéjén gyertyát gyújtott egy ismeretlen síron. Natália azért gyújtott gyertyát, mert érezte, hogy ezzel tartozik a lelke üdvösségének. Vidéki nő volt, természetszerűleg szerette a temetőket, ahova elsétálni lehet bánatban, gyengeségben sírni... Ez volt a legelhagyatottabb te­mető a budai oldalon. A vén fák között bágyadtan fütyült a szél, mintha belát­ná céltalanságát. Itt-ott a sírdomb mellett öregasszony guggolt, aki már maga sem tudta, hányadik esztendőt tapossa; a sírásók is réges-régen meghaltak, akik ezeket a sírokat felhantolták... mind ritkábban csikordultak már a kapuk a te­268

Next

/
Thumbnails
Contents