Krúdy Gyula Budapestje (Budapest, 1978)

IV. "…többet megtanultam az akkori pesti életből, mint mások…"

atal hagyma és egy kupa ser volt az elrejteni való, mint ezt Gyöngyvirág egy­szer észrevette.)- Itt a hölgy, - kiáltott be az irodába a tisztességes arcú asszony.- Csak fel vele a színpadra. Hadd szokja meg a kuliszát, - felelt a szek­rényből Remete R. és a szekrény falán függő kis tükörben gyorsan leverte baju­száról a zsemlyemorzsákat. Mire Gyöngyvirág Maxot egy sarokba ültette, ahonnan a nagy kutya álmél- kodva nézte az eseményeket.- Kezdjük, nagysád, mert a nagymama nem hiába fizeti a drága tandíjat. Sietve lapozott a kották között. Azután emlékezetből kezdte játszani a Lő­vinger című kupiét, amely ez idő tájt divatos volt a pesti zengerájokban. Nát­hás hangon, hamisan, szomorúan énekelt; a két kezével, fejével, derekával in­dulási mozdulatokat tett a zene azon helyein, ahol az énekesnek kezdeni kellene a színpadon. Sőt egyszer felkiáltott;- Gyerünk, drága. De talán a harmadik óra is elmúlott már, amint Gyöngyvirág félig ijedten, félig vidáman énekelni kezdte;- Lovinger, Lovinger...- Hogy fog örülni a nagymama, ha kirukkolunk előtte a tudománnyal, - mon­dotta Remete R. és elmerengett ........... (191-8) / Bukfenc. Bp. 1918./ /45-50, 51, 52, 53, 56-57. 1./ 16. "... IDESZÖKDÖSNEK KOMOLY ÚRIEMBEREK..." .... Szürke pesti házhoz érkeztem, amely előtt tán már máskor is elszaladtam, anélkül, hogy észrevettem volna. Kissé szédülve mentem föl az emeletre és megnyomtam a csengő gombját. Egy percig várakozni kellett, mintha lábujjhe­gyen, papucsban szaladtak volna félig öltözött nők az előszoba függönye mögött. Egy hang kiáltotta; "Mama!" Az ajtó félig fölnyílott, egy megtermett, pirospon- gyolás nő hideg, szürke szempárját tetőtől-talpig végighordozta rajtam. A konyhában csupán petroleumlámpás égett, míg a lakás többi részében csillogó villanylámpákat láttam. Az előszoba piros szőnyege és zöld tapéta he­lyett itt meztelen fal és kőpadló várt. Étel- és hagymaszag volt a levegőben, a sarokban egy vén cseléd mosogatta az edényeket és tótul káromkodott. Három­lábú alacsony széken, az ablak alatt nagykalapos, selyemruhás dáma ült. Kesz­tyűs kezében tartotta finom napernyőjét és miután hidegen végigmért, ismét elfor­dította a fejét és a rózsaszínű firhang alatt a homályos folyosóra nézett. Mos hirtelen lépések hallatszottak a folyosón, a zsámolyon a hölgy gyorsan megfordult, kezével fölemelte a firhangot, az előszobában rövid csengetés hang­zott. 212

Next

/
Thumbnails
Contents