Krúdy Gyula Budapestje (Budapest, 1978)
IV. "…többet megtanultam az akkori pesti életből, mint mások…"
A dáma izgatottan talpraállott. Leházogatta a szoknyáját, a kabátját, igazított fátyolán, kecsesen a hóna alá vette a napernyőjét és olyanformán állott a bezárt ajtóra figyelve, mint mi színésznők szoktuk a végszót várni a kulissza mellett, ,., csendesen fölnyílott az ajtó és egy hang halkan megszólalt:- Szőke asszony! A dáma nyomban "játékot" kezdett: titokzatosan, félénken, meghatottan mosolygott, mint a budai szállodába besurranó asszonyka, midőn hosszadalmas könyörgés folytán végre elmegy a randevúra. Még köhintett is az aljas. És apróra fogott léptekkel kisurrant selyemszoknyájában a konyhából.- Kisasszonyok, gyorsan be a kék szobába. Itt van a Jenő báró és rántottét akar enni... Megéhezett az utcán, hát feljött hozzám enni. Este lia karon fogott és egy mellékajtón át a lakásba vezetett. Még hallottuk a vendég dörmögését, amint nagyot zökkenve helyet foglalt az utazóládán a konyhában.- Majd meglátod, mennyi bolond férfi van a világon, - mondta Estella, amint a kék szobában székre ültünk. - Majdnem minden áriember bolond egy kissé. Némelyik a szép harisnyát szereti, másik a cipőt, a harmadikat arcul kell ütni, mert az esik jól neki, a negyediknek kezét-lábát megkötözi a mama cukorspárgával, az ötödik a felesége után sír és pénzt kell tőle kérni a gyermekei számára cipőre... Egy igen gazdag és finom fiatalember, - majdnem olyan szép, mint Rohan herceg, - csupán sáros talppal szereti a nőket, a fekete és hisztérikus költőt viszont Bourbon hercegnek kell címezni, mert egykor Madridban az ő ősanyja kedvese volt a francia királynak... Szomorú fiatalemberek jönnek, akik először Steinné vállán kisírják szerelmi bánatukat, tanácsot kérnek a mamától álmatlanság és szívfájás ellen, kipödrött bajuszú öreg urakat Jancsinak meg Pistának kell szólítani és a sarokba állítani. Gyönyörű, tiszta feleségeik mellől ideszökdösnek komoly úriemberek és a mamától rongyos szoknyájú perdita felől kérdezősködnek. Hírlapírók jönnek, akik másnapi cikkeiket a konyhában föl olvassák és véleményt kérnek ő nagyságától. Bolond világ van itt, - egész éjjel jönnek-mennek a boldogtalan, szerencsétlen férfiak, akik mind a jószívű Steinnéban bizakodnak, hogy megvigasztalja őket egy szóval, egy tanáccsal, vagy egy leánnyal. Istenem, mennyi szép boldogtalan úriember van Pesten! A nagyvárosnak ezer fájdalma, sírása, nyavalyája hangzik el éjjelente Steinné konyháján. . . Mély sebeiket itt bizalommal mutatják meg a férfiak, akik nappal fölemelt fővel járnak az utcán. Vőlegények útbaigazítást kémek és öreg házasemberek csodaszert a szerelem fölújításához. Titkok hangzanak el, amelyeket a jezsuita gyóntatóatya fülébe szokás csupán elsuttogni, vagy a máriapócsi csodatevő Asz- szony előtt leborulva, a templomkövekbe beleharapni. Az Élet jár ide mindennap vizitbe és csupán egy zsidó imakönyv, meg Faublas lovag kalandjai akad olvasmánynak. Éjjel, a csöndben, a várakozásban a hölgyek hol az imakönyvet, hol a kalandok gyűjteményét forgatják a kezükben... Steinnénak férjhezadó leánya növekedik egy bécsi apácazárdában, míg férje korcsmáros Kanadában. így élünk itt, én kedvesem. A szomszéd szobában sikoltozva nevetett, galamb módjára búgott, hisztérikusan visított és könnybe, zokogásba, mámorba fulladó szavakat kiáltott egy női hang. 213
