Krúdy Gyula Budapestje (Budapest, 1978)
IV. "…többet megtanultam az akkori pesti életből, mint mások…"
Kezdetleges tábla hirdette a falon,hogy Remete R. Arnold művészeti iskolája a harmadik emeleten van, mert negyedik emelet nincs. A nagymama benézett az udvarba, egy pillantást vetett a gránit-lépcsőház- ra.- Nini, hisz ez a régi Pekáry-ház. Fogadni mernék, hogy sárkányfej van a ház homlokzatán, a harmadik emeleti erkély felett. Ebben a házban volt a Kék macska. A nagymama egy másodpercig talán fiatalságára gondolt, amint szemügyre vette a félig vakablakokat, amelyek mögött az egykori híres éjjeli mulatóhely volt, ahol tán ő maga is táncolt a grófokkal és fiákeresekkel, amíg lengő, lengedező ifjúságát élte — Remete úr iskolája kívülről nem volt biztató. Rosszagú konyhában egy agyonhervadt, tüdővészes, de tisztességes arcú nő rántást kevergetett. Angolkóros gyermekek mászkáltak a földön. Szegénység, bánat mindenfelé. Itt bizonyosan verekedni szoktak a házastársak. Ez tetszett a nagymamának. A boldogtalan asszony a setét előszobára mutatott, ahol Iroda felírású tábla függött. Az irodában más világ kezdődött. Mintha a csodák országába léptek volna. Kis színpad volt itt emelvényen, ahol az énekesnőknek a feje túlemelkedett a díszleteken, amelyek sárga erdőséget ábrázoltak. A háttérben minarettek és tengerek látszottak egy vásznon. Zongora állott alant és néhány szék a nézőteret jelképezte. A Király utca zajgása messziről, alantról hangzott, mint a légy- dongás. Fekete táblán órarend függött a falon, amelyre krétával voltak írva nevek. Az órarend szerint a mesternek többé egyetlen perce sem volt szabad a nap huszonnégy órájából. De már jött is a mester, aki bizonyosan azért váratott magára, hogy fekete ruhát vegyen, miután az angolkóros gyermekek szerteszét szaladtak apjuk keresésére. A nagymama összehúzta a szemét és tetőtől talpig végigmustrálta Remete R. igazgatót. Az igazgató kopasz, fonnyadt vöröses emberke volt, - nyilván a sok éjszakázástól. Császárszakálla volt és a bajusza kipederve, mint egy csendbiztosé, - nyilván szereti a könnyelmű nőket. Becsületes kék szeme volt, amely bizalmat ébresztett az emberekben, de lehet, hogy vándorlásai közben tanulta meg a szemmel való hazugságot. A fehérneműje meglehetős rendben volt, a fehér mellénye is tiszta, mert az asszony bizonyosan az éjszakát a teknő mellett tölti. Szürke- betétes cipője, mint egy táncosé. Pomádé-szaga volt. A nagymama az orrát fintorgatta:- Talán rossz helyen járunk... Remete R. hajlongott, de nem szólt. Vizes szemét a nagymama szájára szegezte. Ismét meghajolt, mint egy boltos. Trombitakézelőit elővonta.- Süket ön? - kérdezte a nagymama. Kicsit nagyot hallok, - felelt náthás hangon Remete. A nagymamának ez annyira megtetszett, hogy nyomban helyet foglalt. Bízott a süket emberekben.- Az unokám színészetet akar tanulni, - kezdte a nagymama harsogó hangon. 210
