Krúdy Gyula Budapestje (Budapest, 1978)
IV. "…többet megtanultam az akkori pesti életből, mint mások…"
néha megrázogassa a harangot, ha némely nyughatatlan vérííek aludni nem hagyják? Avagy kiabálni fognak ma odabenn, a tüzes szónokok gorombaságokat vagdalnak egymás fejéhez, amin a Karzat pompásan mulat? Avagy pénzt fognak osztogatni az ácsorgók között, és mindenki két pengőt kap, ha a képviselőház környékén ellebzseli az időt délig? Avagy nagyszerű látványosságok ígérkeznek, amin ágy lehet mulatni, mintha cirkuszban ülne az ember? A látványosságok sorozata azzal kezdődött, hogy a képviselőház környékét rendőri kordonnal elzárták, hogy oda tüntető a lábát ne tehesse. A kék posztóban a rendőrség komolyan áll és viselkedik. Ah! Ah! A kapitányuk most valamiért kiabál. Az ácsorgók közül sokan lábujjhegyre állnak! A rendőrök kapitánya kiabál. Odabenn a Házban osztogatni kezdik a karzati jegyeket. A tömeg ágy tódul befelé, mintha megbolondult volna. A mellékkapukon indulnak befelé a népek, és mindenki elfelejti báját, bánatát, amikor végre kezébe kapja a belépőjegyet. Künn az utcán a fogatok gördülnek. És egyszerre megmozdul az egész városrész. A nagyságos képviselő urak jönnek! Az ülés kezdődik mihamar. A rendőrök kiabálnak és a tömeget beszorítják a Mázeum kert vasrácsa mögé. Mert néhány kiáltás elhangzott már:- Abcúg! Abcűg! Vontatottan, hosszan elnyújtva hangzik ez a szó, mint vészkiáltás az izgalmas napokban. Erre a szóra ökölbe szorulnak a rendőrkezek, akinek pedig szól az abcúg, az lekapja a fejét, mintha kődobástól tartana. Kívül a Múzeum körúton nagy lárma hallatszik. Ordítás, visítozás és dörgő abcúg. Szegzárdi úr szinte ugrik örömében;- Tüntetnek, tüntetnek! - kiáltja boldogan. Most rendőr lo vak patái csattognak a kövezeten, és a hangok élesebbek lesznek. Verik széjjel a tüntetőket. Szegzárdi úr ordít:- Ne hagyjuk bántani az ifjúságot! A Sándor utca sarkára sietnek most a képviselők és újságírók. A Múzeum körúton az aszfalton feketéllik a lármás tömeg, a rendőrök szorítják őket mindenfelől, és a tömeg ordítva hátrál. Az út közepén méltóságteljesen kocog a miniszterelnök batárjában. Azért kiabál a tömeg. Odabenn néhány perc múlva megkezdődik az ülés, a nagyságos urak sietve jönnek. A fiákerek és magánfogatok egész sora feketéllik már a Sándor utcában. A nagyszerű portás buzogányával a lehető legnagyobb méltóságot fejti ki a kapu alatt. Az őszi eső szemelget csendesen ............ (1901) / Az aranybánya. Bp. 1960./ /108-109, 110-112, 114. I./ 192
