Krúdy Gyula Budapestje (Budapest, 1978)

IV. "…többet megtanultam az akkori pesti életből, mint mások…"

1

"TÜNTETNI AKARNAK, IFJÚ URAK?"

.... A Kálvin téren a rekedt óra nyolc órát üt, amikor a kert bejárata előtt megáll két fiatalember. Megállnak a képviselőházzal szemközt, és nem mennek tovább. Beszélgetnek, és ők is a környéket szemlélik. A detektív figyelni kezdi őket, mert az ifjú emberekről száz lépésről is látszott, hogy ezek elkeseredett tüntetők. Bajusztalan mind a kettő, puha vadászkalapot viselnek, zerge szak állal, amit tán még otthonról a pátriából hoztak fel szeptemberben, amikor gólya jo,g£sz- nak idejöttek. Lelkesen és tűzzel hányják-vetik meg a dolgot, és a detektív, amint odafigyel, sűrűn hallja emlegetni annak az alávaló miniszterelnöknek a nevét. A detektív érzelmeit ugyan sértik az ifjak kifakadásai, de még tűrni akar. Hisz az idő még nyolcra jár.

Az ifjú emberekhez most még három ifjú csatlakozik. Mintha a földből bújtak volna elő. A detektív megjegyzi magában, hogy a mai tüntetést szervezték, amint látszik. Az öt ifjú ember, aki ott áll a képviselőházzal szemben, és hevesen gesztikulál, agitál, perorál, semmi egyébnek nem látszhatnak, mint gólya- jogászoknak, akiknek tegnap este az öregebbek telebeszélték a fejüket, ellátva ő- ket kellő lelkesedéssel: hagylak előre menni, kezdeni... A detektív most közeledik, most már megsokallta a dolgot. A csoporthoz lép és így szól:- Tüntetni akarnak, ifjú urak?

Egy hosszúnyakú jász gyerek, égőfekete szemmel, nyilván a csoport vezére, gúnyosan felel:- Mi köze hozzá?! Hagyjon bennünket békében.- De nem addig van ám - mondja a detektív -, itt nem szabad csoportosulni, mert mindjárt jönnek a rendőr bácsik, aztán baj lesz.

Az eső egyre hull, hanem világosodik mégis. A ködökön át a szürke felhők mögül előbúvik a napocska, és bágyadt sugaraival megvilágítja a Sándor utcai házat és környékét.

Népesedik az utca. Emberek jönnek-mennek a Ház körül, és az államrendőrség posztója kéklik sűrűn az utcában. A Ház kapuján sokan mennek be, de senki sem jön ki. Mintha az üvegtetős ház elnyelné az embereket, Félkilenc fe-’ lé mindig sűrűbben jönnek. A Ház ülése ugyancsak tíz órakor kezdődik, de ma viharos ülésre van kilátás, és a karzati publikum megszimatolta ezt. Hanem o- dabenn még nem adják ki a karzati jegyeket; az ácsorgók száma növekedik a kapuk körül, és benépesülnek a Múzeum kerti sétányok is. Vár mindenki, és senki sem tudja, hogy mire vár. Mintha az oktalan kíváncsiság hozta volna itt is össze az embereket, ami annyi sok helyre elviszi őket. Diákok, nők, a varróleány osztálytól felfelé a t. hivatalnoki karig, vidékiek, munkanélküli boltossegédek, naes- terlegények és naplopók: ácsorognak és várnak. Nem tudják, hogy mire. Tán arra, hogy odabenn a nagyméltóságú elnök úr megrázza a csengettyűt, az angyalos, címeres függönyök között, aztán nagy karosszékében álomra hajtván fejét, néha191