Krúdy Gyula Budapestje (Budapest, 1978)
III. "Urakkal és kokottokkal ismerkedtem meg…"
jeli lányok táncolnak), akár egyszerien kisétál egy alkonyattal Ben a városligeti versenypálya közelébe, a másodosztályú hely végére, ahol elvégzödik a korlát és letaposott, ingyenes nézőközönségtől le tördelt gallyá fák között (ahol a versenypályáról kitiltottak szoktak a fííben heverészni és a palánkon át fogadásaikat lebonyolítani és ahol az elcsapott jokeyt, Bent a hazárd házmesterek, facér pincérek, tönkrement játékosok ájtatosan hallgatnák), ólmos novemberi ég alatt majd csak talál egy helyet, ahová a kötőféket megerősítheti... az emberhangtalan, elhagyott versenypályán a fehér póznák között felejtettek egy messzire feketéllő számot, az 5-t, amely száma volt Capt. Redgrey lovának, Rizibi- zinek, amelynek hátán egykor Ben a Nagy nyári handicapot megnyeré. Ben néha egyetlen krajcár nélkül lépett ki abból a hotel garniból, ahol olykor hajnalig kellett beszélgetni a vörös bajszú portással, amíg megürült az emeleten egy szoba, amelyet az este érkezett szerelmes pár egész éjszakára előre kifizetettt. Samu,a portás ekkorára már eleget hallott Bentől a régi szép időről, az egykori gavallérokról, versenyparipákról, istállótulajdonosokról, fogadásokról és svindlikről. Bent tehát felvezette az imént megürült szobába és ingyenes szállással ellátta. A jokey dideregve vetette magát az alig kihűlt ágyba és igyekezett a legszebb dolgokról álmodni. Egyszer-másszor meggondolták magukat â szerelmesek, visszatértek a hajnali utcáról, mintha a szobában felejtettek volna valamit. Bennek ilyenkor jó darab ideig kellett az ajtó előtt várakoznia, amíg a szerelmesek megtalálták azt, amit kerestek. Ámbár ez ritkán fordult elő, a hotel garni éjjeli vendégei többnyire örültek, ha kívül voltak a kapun, a nők unottan, érzelemtelenül igazították meg kalapjukat a szálloda előcsarnokának tükrében, a férfiak köpőládát kerestek, sietve mentek szét a párok, de Ben a hideg éjszakákon elalvás előtt nem mulasztott el felfohászkodni, bár hagynák nyugodtan aludni reggelig, ebédelőttig, délig és nem jutna eszébe egyetlen pocakos, aranyszemüveges, poiaszakállas, lúdtalpú, izzadttenyeríí úriembernek sem a városban délelőtt kalandra menni a hotel gerniba ........... / Őszi versenyek. Gyoma. 1946./ /9-10., 13-15.1./ 35. ALTISZT A HULLAHÁZBAN-----Az iroda, ahová ismerőseinket bevezették; olyan szagú volt, mint valami r endőri őrszoba. A sarokban vaságy állott, ahonnan mogorván, ásítozva emelkedett fel egy kővé válott arculatú, ráncos fatuskó. Kemény, kérlelhetetlen vonásai voltak az altisztnek, mintha már nagyon sok esztendeje lakna a fájdalom és bánat házában. Elfásult az emberi fájdalmak iránt, megkövesedett a szeme a könnyektől, amelyeket ömleni látott. Az öngyilkosok porkolábja jeges, érzelem- telen tekintettel mérte végig a látogatókat. (Ha nem vette volna körül kapadohány- és csizmaszag: valamely természetfölötti lénynek is nézhette volna őt Jó184
