Krúdy Gyula Budapestje (Budapest, 1978)

Bevezető

mondania. 1924-ből való vallomása: "...valami nagy-nagy regényt szeretnék írni... Benne az ó-Magyarország, benne az új Magyarország, és a legújabb Magyarországból csak annyi, amilyen lapidària egy sírfelirat szokott lenni." Az új viszonyokba sehogysem találja bele magát, képzeletében aranyos köddel vonja be a háború előtti világot, írásai tele vannak nosztalgiával a "régi boldog Magyarország" iránt. A Mit látott Vak Béla szerelemben és bánatban c. /1921/ regénye előszavában idilli képet rajzol a pesti életről, szokásokról, elfelejtve, hogy hányszor illette bíráló szóval az üzletelő, kártyázó, szélhámosokkal teli várost, ahol "mindenki a könnyű pénzszerzésen töri a fejét."

Életének utolsó éveit súlyos betegségekkel küzdve tölti. Szanatóriumokban fekszik hónapokig, anyagi gondok szorongatják, és 1930 májusában Óbudára telepítik őket a Margitszigetről. Tragédiájáról megrázóan vall A vadevezős megtérése /1931/ c. novellájában: "...olyanformán vetődött az óbudai partra mint egy hajótörött, akinek nem volt válogatnivalója a menekülés módjában..." Valóban csak a puszta életét mentette meg. A "pesti utcák grófja" szegényen és magányosan halt meg 1933 május 12-én, 54 éves korában. Temetésén ott volt Pest egész éjszakai világa, az írók, a barátai, tisztelői. Sárai Elemér cigány- zenekara kedves nótáit muzsikálja utoljára. A hivatalos Magyarország nem képviseltette magát a temetésen.

Élete sokszor volt mélyponton e szomorú utolsó években, de művészete egyre magasabb fokot ért el. Németh Andor mondja: "Élete végéig fejlődött, amíg eszközeinek hiánytalan birtokában 'elérte a teljes tökélyt."

Az utolsó időből való két nagy pesti regény is az 1918 előtti világot eleveníti fel. A Boldogult úrfikoromban /1930/-nal kapcsolatban maga írja, hogy "csupa olyan dologról van szó benne, amely dolgok a lehetetlenség világába tartoznak napjainkban... Lehetetlenség... többé szabályszerűen élni". Hogy mit jelentett Krúdy szerint "szabályszerűen" élni, azt elárulja a regény cselekménye, amely egy egésznapos mulatozást mond el a Bécs városához címzett Király utcai vendégfogadóban. Itt üldögél társaságával Kacskovics úr, pesti háztulajdonos, agglegény,és a vendégek köre egyre szaporodik, miközben a villásreggeli egyre hosszabbra nyúlik, "leereszkedik az alkonyati félhomály". A jókedv tetőpontját éri el, amikor a különböző helyzetű, társadalmi állapotú vendégek, a kocsmáros házaspárral együtt táncraperdülnek. Másnap kiderül, hogy a mulatság búcsú volt, a fogadós eladja a vendéglőt. Ezt a szegényes történetet dúsgazdaggá teszi az emlékezés, amely át- meg átszövi a cselekményt és megismertet a Ferenc-József-i korral, a város életével, a különböző alakok sorsával, a szokásokkal, az erkölcsökkel. A társaságban megjelent figurák sokrétűsége; hordár, trafikos, borbély, csapos, kocsmáros, pincér, "szerkesztő", huszárkapitány, Uvegkereskedő stb., élettelisége, a regény nagyszerű szerkezete miatt többen a magyar regény legnagyobbjának tartják- Czine Mihály szerint:

"... a városi élet költészetének a legbensőségesebb kifejezése." A búcsúmulatság utáni visszazuhanás a szürke hétköznapi életbe jelkép is ; búcsú a régi világtól, annak felidézett képeitől) visszatérés a kellemetlen valóságba.

A Rezeda Kázmér szép életében /1933/ szintén az utolsó békeévekbe vezet el. Alcímének - Regény a szép Budapestről - megfelelően a fővárosi gazdag polgárok életébe pillantunk be a háború előtti években. Az elkényeztetett, jólétébe szinte beleunt pesti polgárság hangulatán keresztül érezzük a háborút közvetlenül megelőző időszak feszült légkörét, azt "a lomposságot és bágyadtságot',’

10