Bél Mátyás: Buda város leírása 3. Buda visszavívása (Budapest, 1993)
I. RÉSZ. BUDA VÁROS TÖRTÉNETE, II. IDŐSZAK. a császár ügyét (n.). Egész Magyarország-szerte elharapódzott ugyanis ekkorra már a lázongás, melyet a LIPÓT elleni gyűlölet ösztönzött. Ő pedig nemcsak hogy fölfedte a követ előtt a helyzetet, hanem tanácsokkal is ellátta, hogy s mint járjon el a CSÁSZÁR, ha tartós békére vágyik. LXIV. § A budaiak kihasználják szerencséjüket. I. Rákóczi Ferenc betörése az ellenséges területre megtorlásra készteti a budai parancsnokot. A császár elővigyázatossága emiatt. Nem tudják megelőzni a pártütést. A határőrök betöréseit megfékezik mindenekelőtt a budaiakét. Több mint öt éven keresztül tartott a béke, mely ugyan kevésbé volt biztonságos a mieinknek, Budának viszont igen hasznos, mert a polgárok a kereskedéssel, az őrség a portyázásokkal igencsak igyekezett a maga javára fordítani a békét. Elsősorban a végeket illető kegyetlen viszályok gőgössé tették a budaiakat, míg aztán a mindkét részről küldött békebírók tárgyalásai révén ideiglenesen rendeződtek a viszonyok. Szerencsétlenül esett azonban, hogy I. Rákóczi Ferenc, a pártütést fontolgatóknak vezére, lovascsapataival betört a török végekre, fegyvert ragadtatott a Ao/í/mv árosokkal, és nagy pusztítás után annyi foglyot ejtett, mintha javában dúlt volna a háború. Ezt a vakmerőséget - vagy szántszándékos rosszindulatot - meg akarták torolni a törökök, a krétai hadjárat azonban megakadályozta őket. A budai parancsnok persze keserűen viselte el a gonosztettet, s hol fenyegetésekkel, hol pedig azzal adott kifejezést méltatlankodásának, hogy ezen a vidéken megsértette a határokat. Azok a magyarok, akik gyűlölték a császárt, azt remélték, hogy e jogsértés fölingerli a vezírt, s a békét megszegve hatalmas hadseregével Magyarország ellen vonul. S ha ez így történik, reményeik szerint könnyen megtörténik, hogy a török csapatokkal egyesülve annál könnyebben végrehajthatják terveiket. Az igen jó szimatú udvar előtt azonban nem maradt titokban ez a végzetes terv. Súlyos büntetést határoztak el Rákóczi és a hajdúk ellen arra az esetre, ha tovább ingerük a törököket. A budai pasához pedig elküldték Hoffmant, hogy mentse ki az udvart a gonosztett miatt. ígérje meg, hogy a foglyokat válságdíj nélkül visszaszolgáltatják, s adja hírül, hogy a rendzavarok megkapják méltó büntetésüket, erősítse meg, hogy ezután féken tartják az álnok és ingatag Rákóczit. A várkapitány hagyta magát, hogy kiengeszteljék - nem annyira a maga jelleme miatt, hanem mert tudta, hogy a. szultán erői máshol vannak lekötve. Békebírókat rendeltek tehát ki ahatárok megállapítására, mindkét részről szigorúan figyelmeztették a határőr katonákat, hogy a jövőben semmi ellenséges dolgot ne kíséreljenek meg. Ez történt Budán az 1670. esztendőig. Eközben a CSÁSZÁR tizenkétezer katonát rakatott a végekre, hogy ha valami hirtelenül rájuk törne, védelmet nyújtsanak, nehogy a törökök óvatlanul visszaacfhassák a kölcsönt az óvatlan ellenségnek. Hasznosnak bizonyult az előrelátás, nem lehetett azonban megakadályozni, hogy messzebbre ne terjedjen a Nádasdy, Zrínyi és Fran- gepán által kitervelt összeesküvés. LIPŐT ébersége azonban elnyomta a lázadást, a törököknél pedig Perisius követsége révén, részben megvesztegetéssel, részben pedig a kölcsönös jóindulat kifejezésével elérte, hogy kemény hangú rendeletekkel megtiltották a határőrkapitányoknak, hogy akár tanáccsal, akár segítségnyújtással (o.) a lázongok vitorlájába adják a szelet. Ennélfogva tehát sejtésünk szerint n. ) III. könyv, 187. 1. Hogy vajon Iszmail volt-e, akit a föntiekben jellemeztünk vagy az ő helyettese, nem tudjuk. o. ) WAGNER részletesen megrajzolja e kor jellemző vonásait a NAGY LIPÓT története III. könyvének közepe táján. 70
