Bél Mátyás: Buda város leírása 3. Buda visszavívása (Budapest, 1993)
PEST - PILIS - SOLT VÁRMEGYE. SPECIÁLIS RÉSZ. III. TAGOZAT. befejeződött az üdvözlés, visszatértek alsóvárosi sátraikba, ugyanolyan pompásfelvonulással, mint ahogy az előbb a városba és az udvarba vonultak." Ez volt a rendje és a pompája a kihallgatásnak; minden nagy szertartásossággal ment végbe. Végül a várparancsnok engedélyével a követ pompás villásreggelin látta vendégül a legelőkelőbb törököket. Álmélkodva csodálták a követnél levő arany- és ezüstholmi pompáját, a fémmel s drágakövekkel tarkázott díszöltözeteket, a hangjukkal, pengetőjükkel gyönyörködtető zenészeket. Végül, magasztalták a keresztény hőshöz és császári követhez illő bőkezűségét. Akadtak persze, és nem is kevesen, akik mindezt irigyen, e néphez méltó sóvár szemekkel nézték. Másokat megragadott a mieink udvariassága és kedvessége, és hasonlóan igyekeztek viszonozni a nyájasságot, - vagy legalábbis úgy tettek, - míg aztán június negyedikén, Űrnapja ünnepét a lehetőségek szerint megünnepelve a hajóhad fölszedte a horgonyt, s Budáról tizennégy napi hajózással Belgrádra ért. Ennyit erről. A legelőkelőbb törököket pompás villásreggelin látja vendégül Leslie. LXII. § A követjárást befejezvén és végrehajtván a rábízott ügyeket, Leslie 1666-ban szerencsésen és épségben ismét visszatért Budára. Nem ide tartozik, hogy megemlítsük az itteni pasával foglyok kiváltása ügyében folytatott tárgyalásait. Inkább idézzük TAFERNERT (k.), hogy milyennek látták akkor a visszatérő keresztények a város és a vár külsejét. „Eközben, (míg a foglyok kiváltásáról folyt a tárgyalás), a kíséret többi tagjának kedve kerekedett, hogy szétnézzen e vidéken és a városban. A’királyi pompa sok-sok emléke még romjaiban is arról tanúskodott, hogy a város hajdan méltó volt a királyi székhelyhez. Jobban sirathatná azonban János vajda a mai város elhagyatott- ságát és romjait, ha életben maradt volna, mint mikor hajdan, LAJOS király megöletése után belépett az üresen álló városba. Kevésbé dicsérné most Szolimán az egyik leghíresebb és legszebb várost, ha az alvilágból visszatérve meglátná, mennyire távol áll már hajdani fenségétől, és éppen saját embereinek durvasága miatt, akik a köveket és a falakat sem kímélték dühükben. Akik fölkeresik a város maradványait, először egy vörös, elegáns márvány síremlék tűnik a szemükbe, rajta a felirat: Márton testvér esztergomi érseknek, aki 1383-ban húnyt el. Senki nem sejti, hogy valaha a városból hajították-e ki, vagy a templomból, ahol talán hajdanában állt? Az ún. Bécsi kapu szárnyai között két iszonyú nagy rézágyú támaszkodik egy tönkre. Mindkét oldalt sűrűn álló házak közt vezet az út a főtérre, a házak hajdan koruknak és arányaiknak megfelelően elegánsak lehettek. Most azonban romosak; itt egy tégla, ott egy cserép hiányzik. Ablaküveg helyett hártyát használnak, hogy a fényt beengedjék a házba, és ennek a hiányában meg A követségből visszatérve ismét megáll Budán. A korabeli város látványa Ta- femer leírásában. k.) Az említett könyvecske IV. részében a 173. lapon. 61
