Bél Mátyás: Buda város leírása 3. Buda visszavívása (Budapest, 1993)

I. RÉSZ. BUDA VÁROS TÖRTÉNETE, II. IDŐSZAK.

A Corvina- könyvtár siralmas sorsa.

elég gyakran szalma jön. A város közepén álló Szent György templomból mecset lett, egy részét fegyverraktárrá alakították át. A szépen kidolgozott kőből álló oszlopcsarnok egy mártírábrázolással tűnik ki, fejét azonban barbár módon leütötték. Még a szent alatt levő sárkányt sem kímélte az ostoba düh: talán a szent képmása ellen elkövetett iszonyú gaztett büntetéséül ugrott a gonosz képromboló fejére?... Vagy talán ugyanő vette le előbb azt is, hogy még esztelenebb szabadossággal Őrjönghessen aztán a szent képmás ellen? Ha a várba bemegyünk, kétfelől elénk tárul az elegáns térséget körülfogó királyi palota és a fehérlő szobrocskákkal teleszórt, oszlopocskákkal alátámasztott, fénylő márvány-színház. A talapzatot és az oszlopfőt oroszlánok és tigrisek díszítik, de mind a megmunkálásban, mind pedig számban legjelentősebbek a hollók, a Hunyadi-nemzetség címerállatai és a Nápolyi Beatrixot idéző emlékek. Még most is megvan a trónterem, melyet hasonló művészettel díszítettek, egyes részleteit azonban ellopták, és a mindezek ellenére szívósan megmaradt szépséget tompítja a deszkázat nélkül meredő nyitott udvar, s a körben álló piszkos, sivár falak. A várból lefelé a legkülső falon egy boltozatos út vezet a királyi fürdőhöz és a falak alatti kertbe. A pincéket, a vadaskertet és a többi helyiség romjait nem lehetett megtekinteni. Nem maradt itt más, csak pókháló, és a végpusztulás utáni széthullás. A királyi kápolna a piszkos Mohamed bűnbarlangjává züllött. Az udvarnak ez a része a Dunára és az alant elterülő városra néz. A palota udvarában a ragyogó márványra boruló vízkagyló nem is annyira rajta nyugszik, mint inkább saját bukását nézve dől előre. A kagyló peremén és szélén körben az osztrák tartományok címerábrázolásai láthatók. Nem kétséges, hogy hajdan egy alsóvárosi palotából rabolták el, s most lehajtott fejével száműzetését jelzi, s a vízzel együtt kimerített könnyeivel saját sorsát siratja, melyet akár így sem tud elsiratni. A váron és a várárkon kívül egy igen tágas térség nyílik észak felé. Harmincegynéhány nagyobb ágyút tudunk itt összeszámolni, s ha szólni tudnának, azt követelnék mindnyájan, hogy szolgáltassák vissza őket tulajdonosaiknak, akikéi a feliratok szerint hajdanában voltak. Dél felé a föld alatti börtön látható; inkább alkalmas iszonyú vadállatok, mint keresztény foglyok összegyűjtésére, akik pedig nagy számban senyvednek benne. A szerencsétleneket kitartásra és keresztény türelemre bátorítottuk, s bőkezű alamizsnával öntöttünk beléjük lelket. Mikor a látogatók hosszasabban ott időztek, hogy a foglyokat vigasztalják, a poroszlók siettették őket, abbahagyatták a beszélgetést, sürgették a visszatérést. Maguk a foglyok is siettek vissza, hogy a hosszúra nyúlt beszélgetés ne háramoljék vissza rájuk ütlegek és súlyosabb bilincsek formájában. A helytartó ahhoz is hozzájárult, hogy meglátogassuk a Corvinák könyvtárát. Ennek a dicsősége abban állt, hogy mintegy ezer kötetet tartalmazott, s a keleti egyház legkiemelkedőbb íróinak kötetei jó válogatásban a még el sem múlt századból nagy számban voltak benne megtalálhatók. Versenyre kelhetett az egész keresztény világ

62