Bél Mátyás: Buda város leírása 3. Buda visszavívása (Budapest, 1993)
PEST - PILIS - SOLT VÁRMEGYE. SPECIÁLIS RÉSZ. III. TAGOZAT. arra, hogy a békét feladva újabb háborúra igyekezzék. így a budai kapitányok még mikor kardjukat a hüvelyében tartották is, rosszindulatú terveikkel tönkre tudták tenni a keresztények ügyét. Iszmail gonoszsága nem is maradt e határok között, s ha a legkisebb alkalom adódott, igyekezett a mieinknek ártalmára lenni. Máskor is mindig, de különösen az 1663. esztendőben derült ez ki. Ez volt az a már megkötött békefeltételek megszegése utáni, Újvárra nézve végzetes év. Míg a hadsereggel ide utazott a vezír, fogságba vetették Goess békebírót, s Budán hagyták, ahol egyáltalán nem folytak a béketárgyalások. Egy szűk és alacsony viskóba tuszkolták be, s mikor ezt sérelmesnek érezte fejedelme és saját követi méltóságával szemben, egy tágabb és lakályosabb szállást keresett, elbizakodott önhittségében. Figyelmeztetéseit, - vagy kérésnek is mondhatnánk-, úgy fogadta Iszmail, hogy habozás nélkül megfenyegette (g.): „Ha nincs ínyére ez a vendégfogadás, van neki egy magas és mély tornya, ahová családjával együtt várja...” Ezt a vad hangnemet olyannyira nem hagyta el Iszmail, hogy ezután is a keresztények elleni rosszindulatának sok újabb tanújelével tetézte. Újvár ostromában a vezír után néki volt a legnagyobb szerepe, - erről majd ott fogunk beszélni. LXI. § Következett az ezerhatszázhatvannegyedik esztendő, melyet emlékezetessé tett az ellenségen vett kétszeres győzelem, (az egyik Lévánál, a másik Szentgotthárdnál), valamint a hirtelen jött békekötés. Ákkor aztán ismét teljes biztonságba került Buda, tudniillik azonkívül, hogy az előző évben elfoglalták Újvárt, s mindazidáig elfoglalva tartották Esztergomot, Buda is, mely hajdan fővárosa, most pedig mostohája Magyarországnak, messzire vitte a fáklyákat az általa uralt vidék letiprásában. Miután, mint említettük, létrejött a békekötés, Walther von Leslie birodalmi grófot Bizáncba küldték követségbe, s nagy és a barbároktól szokatlan szívélyességgel fogadták Budán. PAUL TAFERNER (h.) jezsuita, a követ útitársa és lelkiatyja, megőrizte számunkra ennek az eseménynek a történetét, melyet itt kivonatosan közlünk, hogy világos legyen, milyen csélcsap volt a törökök jelleme, kész a kegyetlenségre, de hajlandó az eleganciára is, ha úgy kívánja meg a helyzet. „ Vácot balkéz felöl elhagyva, írja, reggel kilenckor Óbudára, dél felé pedig Újbudára, a magyar korona hajdani székvárosába ért a követség. Itt a kihája, a nagyvezír udvarának prefektusa az erre a célra pompázatosán elkészített sátorba vezette a követet. Ebben az emberben egy emberségben és kötelességtudásban nagyszerű férfiúra talált. Megjelentek az üdvözlésre a nép előkelői, s a város (i.) parancsnoka részéről kifejezték szolgálatkészségüket. g. ) Uo. p. 124. h. ) A CSÁSZÁRI KÖVETSÉG c. könyvecske I. része 15. skk. lapjain. i. ) Eléggé nyilvánvaló, hogy ez Iszmail, ez a máskülönben kegyetlen ember volt. Iszmail többi gonosz tette. A törökkel kötött béke ismét békességet szerez Budának. Leslie, aki Konstantiná- polyba megy követségbe, nagyszerű fogadtatásban részesül Budán. Ezt a jezsuita Paul Taferner szavaival mutatjuk be. 57
