Bél Mátyás: Buda város leírása 3. Buda visszavívása (Budapest, 1993)

I. RÉSZ. BUDA VÁROS TÖRTÉNETE, II. IDŐSZAK.

A budai höfür- dök mikor egészségtelenek a köszvényesek- nek?

Leslie bevonulása a városba.

A császári követ tárgyalása a budai parancsnokkal.

A szpáhik és janicsárok oldalán nem kevesebb mint ötezer, szokás szerint a legkülönbözőbb, de pompás fegyverekkel fölszerelt katona állt, s a sátortól mintegy húsz lépésre vonultak el a követek, hogy a falakhoz vezessenek. Eközben zengett a barbároknál szokásos dob és „cimbalom” és más katonai és szórakoztató hangszerek kíséretében az ének. Ezalatt pedig úgy dörögtek az ágyúk a városból és a várból, hogy azt hihették, nem barát, hanem ellenség tört be a várkörbe. A válogatott katonai vagy testőrcsapat előtt egy roppant buzogánnyal fölszerelt, tetőtől talpig medvebőrbe bújt bolond játszotta a karvezető szerepét, s török nyelven dicsérte a Mindenhatót, a jeles vendégnek és a szultánnak pedig minden jót s szerencsét kívántr. ” Ilyen tisztességadásban részesítették az első napon, érkezésekor a követet. így folytatja TAFERNER: „A rákövetkező napot a nyugalomnak szentelték. Versengtek a szívélyességben és a kölcsönös jóakarat kifejezésében. A nagyvezír udvarából küldöttfriss gyümölcsökért és virágokért cserébe (hiszen mindez június elején történt), genovai édességet adott a követ, melyet a törökök nagyra becsülnek értéke és ritkasága miatt. Meghívást kapnak a messze földön híres fürdőkbe, és a legtöbb nemes ki akarta próbálni a budaiak gyönyörűségét szolgáló meleg- fürdőt, - akár élvezetből, akár hogy elvihesse az emlékét. Nem használt mindenkinek egyformán ez a különlegesség. Egyikük ugyanis, akit köszvény- bántalmak kínoztak, károsnak érezte az ásványvíz melegét, mivel a testnedvei úgy begyulladtak, hogy azon nyomban megbénult keze-lába, és egészen Belgrádig az ágyat kellett nyomnia. ” Ez a köszvényeseknek önmagában véve igen egészséges víz ártalmas, mikor a baj súlyosbodni kezd, akkor ugyanis hirtelen bekövetkezik aparoxizmus, és azokra a részekre is kiterjed, melyek azelőtt érintetlenek voltak. Erre azért figyelmeztetünk (az orvosok véleménye nyomán), hogy letöröljük a budai hőfürdőkről az egészségtelenség szégyenbélyegét. Ámde, hallgassuk tovább TAFERNERT, aki a következőképpen írja le azt a díszmenetet, mellyel a követ a városba bevonult. „Június harma- dikán ugyanolyan büszke pompával vonult a követség a nagyvezír színe elé Budán, mint Bécsben is tette, - ha leszámítjuk a zászlókat és a halottaskocsikat. Hatvan válogatott lovast küld le a török „alkirály” s az ő segédletükkel mentek föl kettenként a vendégek a lejtőre, a lejtőn pedig a városba. Mindenünnen annyi bámészkodó vette őket körül, ahány lakos egyáltalán lakhatott a körbenfekvő vidéken. Az udvar területe szűk befogadóképességű, alig fértek el benne, akik fölmentek. Széles, de fából való lépcsőkön lehet följutni, hasonlítanak a mostani épület egyéb szerkezetéhez. Innen alig nyílik kilátás a város piacterére; a Dunára és messze kelet felé, meg az át ellenben fekvő Pestre azonban nagyszerű, királyi székhelyhez méltó a kilátás. A császári követet selyemmel bevont ülőhely várta, ahol a tolmács segítségével barátságos beszélgetést/olytatott a vezírrel. A tárgyalás kezdetén ezüst pohárban átnyújtották a CSÁSZÁRI felségnek és Wenzel von Lobkowitz hercegnek, a császári udvar első tanácsosának levelét. Ezután a követtel megjelent előkelő nemesek nevét egyenként fölolvasták, s minden egyesnek egy-egy díszköntöst adományoztak. A többiek közt negyven vég posztót osztottak szét. Mihelyt

58