Bél Mátyás: Buda város leírása 3. Buda visszavívása (Budapest, 1993)
PEST - PILIS - SOLT VÁRMEGYE. SPECIÁLIS RÉSZ. III. TAGOZAT. Kollonichot kétezer lovassal, Schultzot pedig néhány kétpárevezőssel, melyek Bécsből úsztak le, valamint a komáromi hajósokkal együtt, akik háromezer német és magyar gyalogost szállítottak, leküldje a Dunán, hogy derítsék föl az ellenség szándékait, s hogy zavarják meg azokat. Szárazföldön s vízen útra kelnek tehát, s miután kikötnek a legalkalmasabbnak tűnő helyen, partraszállás után megtámadják a munkába merült ellenséget, s közben nagy veszteségeket okoznak és kapnak: Kollonich kishíján oda veszett, mert lovával együtt beleesett a hídról a sásos mocsárba, és emberei alig tudták kimenteni. Nagy golyózápor kerekedett, végül, miután az ellenség ellenállása megtört, és nem tudták tovább feltartóztatni a mieink rohamát, futásnak eredtek, s meghátráltak. így menekült meg mindenek előtt Murád budai pasa is. Az ellenség soraiból ötszázan estek el, ezenkívül a szekszárdi kapitányt két nagy zászlóval együtt elfogták. A mieink közül kb. kétszáz volt a veszteség. Ezen eléggé szerencsés eset után a katonaság zsákmánnyal megrakodva visszatért Esztergom alatti táborába. Russwurm, a jobbnak ígérkező szerencsét ki akarván használni, elindítja a hadsereget, s Vác és Buda közt üttet tábort, hogy nekikészüljön az alkalom jó kihasználásának. Mindenfelé több kisebb csetepaté esett meg, de a vállalkozás lényegén semmit sem lendítettek előre. Mivel ugyanis a budai ellenség félt, táborában húzódott meg, melyet a város és a Szent Gellért-hegy közti szoros helyen a mieink módjára árokkal és sáncokkal erősített meg. Végül, mikor már beleuntak a várakozásba és az őszi időjárás mostohaságába, úgy vélték, végre kellene már hajtani valami katonai tettet, mielőtt téli táborba vonulnának, s ezért halálos csendben, éjnek idején megtámadják a császáriak táborát. A mieink építette Duna-híd hídfőinél bizonytalan kimenetelű csata kezdődött, s hosszú ideig eldöntetlen volt a harc, míg aztán a mieink összesereglettek, és egyre nagyobb pusztítást kezdtek végbe vinni az ellenség soraiban. Figyelmeztetik ugyanis a veszélyre Russwurmot, s ő csaknem az egész hadsereggel a harc színhelyére vágtat, támadást intéz az ellenség ellen, odavonatja az ágyúkat, s a teljes erőmegfeszítéssel harcoló ellenséget részint megfutamítja, részint egyenesen a Dunába szorítja. Ez a Szent Mihály ünnepének éjszakáján történt csata annál nehezebb volt, mivel sem a hadsorok nem fejlődhettek föl a katonai előírásoknak megfelelően, sem támadási sávokat nem tudtak meghatározni a hadoszlopok tömörítésével. A törökök ellenben nem annyira előre eltervezve vagy csellel, hanem inkább vak és dühödt lendülettel harcoltak. A keresztények hétezer törököt vágtak le, harmincöt zászlót elragadtak, kévé? foglyot ejtettek. Miután az ellenséget ily módon megleckéztették, Hatvant támadta meg Russwurm, mivel az előbbi év balszerencséje nyomán nem tartotta tanácsosnak, hogy Budát megtámadja. Majd Pestet megerősítve engedte, hogy vonuljanak téli táborba, miközben az ellenség is megkezdte a visszavonulást Belgrád irányába (b.) A budai Murád pedig, bár kiválóan betöltötte mind a vezér, mint a bátor katona hivatását, alig vagy még csak alig sem úszta meg szárazon a vereséget; nem sokáig élvezhette a budai parancsnokságot: A budaiak megfutamodnak a Sárvíznél vívott harcban. Russwurm tábort ver Vác és Buda között. A törökök megtámadják a mieinket; elkeseredett harc bonat- kozik ki. Az ellenség veresége. A császáriak nem vállalkoznak Buda ostromára. b.) Ennek az évnek a hadjáratát terjedelmesen leírta KHEVENHILLER, Ferdinánd története, VI. könyv, 2664.1. skk, de nem mindenütt a mi ISTVANFFYnk véleményével egyezően. 33
