Bél Mátyás: Buda város leírása 3. Buda visszavívása (Budapest, 1993)
PEST-PILIS-SOLT VÁRMEGYE. SPECIÁLIS RÉSZ. III. TAGOZAT. CVIII. § így esett ennek az erős, és nagy területek fölött uralkodó városnak az ostroma: gyászos volt a török birodalomnak, a keresztény világnak viszont szerencsés, még ha oly sok fáradságba és imádságba került is. Mikor elterjedt a győzelem híre, (e.) nem volt Európában egy nép, egy vallás sem, mely város elfoglalását nem is annyira LIPOT, mint inkább a saját maga hasznának ne tartotta volna. Igen sok helyen rendeltek el hálaadó könyörgéseket, játékokat s más efféle ünnepélyes szerencsekívánatokat, s a nép közt ajándékokat osztogattak (f.). Egyébként a vezérek másnap diadalmenetben vonultak be a városba, s miután Szent István templomát megtisztították a barbár mocsoktól, elénekelték Szent Ambrus himnuszát, majd miután ISTEN, a győzelem szerzője iránt minden módon kifejezték jámbor köszönetüket, szemlét tartottak a fegyverraktárban, melyet az ostromlottak gondosan megvédtek a tűzvésztől. 200 különböző kaliberű ágyút, roppant mennyiségű hadiszert, s az éléstárakban több hónapra elegendő élelmet találtak. Hogy tovább itt időzzenek a vezérek, abban a holttetemek és a még füstölgő házak ragálya és bűze akadályozta őket. Ideiglenes őrségül a városba helyeznek Thüngen parancsnoksága alatt 4000 katonát; azoknak a törököknek, akik megadták magukat, parancsba adták, hogy földeljék el az elesettek tetemeit, a munkásokat pedig az erődítések valamiképpeni helyreállítására vezényelték ki. Igen rettenetes és szinte elképzelhetetlenül mocskos volt a város állapota. Többezer holttest hevert az utcákon, s a látványt még az is szomorúbbá tette, hogy nem csak férfiak, hanem asszonyok s gyermekek sok sebbel borított tetemei is ott feküdtek, amit még azok sem tudtak szánalom nélkül nézni, akik megölték őket. Nem maradt egy ház sem, ami ne lett volna átlyukasztva, szétrombolva vagy ne égett volna ki. Elsősorban a várpalotát fájlalták, akjk hajdani állapotában vagy látták valamikor, vagy a történelemből ismerték. Ebből a ragyogó és királyi fenség mutogatására készült székhelyből nem maradt fnás, csak átlyuggatott s rombadőlt falak, beomlott boltívek, paloták, tanácstermek, csúnyán bezúzott lakomázóhelyek, csonka tornyok, összetört sétányok, tátongó cellák, melyeknek mélyéből mindenféle dögvészes lehellet gőzölgött elő. A terület, mely (ha nem is volt túlzottan tágas), hajdanában magán hordozta a királyi pompa jegyeit, szinte járhatatlan volt a romhalmazoktól vagy a rakásban heverő temetetlen holttestektől. A többi részt még csak meg se lehetett közelíteni, csak néhány nap múlva - nem is annyira azért, mert számíthattak a lesvetésre, amihez minden barbár olyan jól ért, hanem a vértől iszamos és ragályt A város bevételének híre bejárja a keresztény világot. A Budára bevonuló vezérek kegyessége és elővigyázatossága. Az elfoglalt város szomorú látványa. e. ) IX. könyv, 724. 1. f. ) BRIETIUS írja, hogy 1686-ban XI. INCE pápa éppen a város bevételének napján 27 bíborost kreált, bizonyára isteni akaratra, mintegy ennek a napnak a megtiszteltetésére, melyen BUDÁT kicsavarták az ellenség kezéből. Sajátos, amit a Budai Tanács írt, mikor ezeket az értekezéseket minap nékünk visszaküldte: ,A város elfoglalásának napját”, írják, „sasok teszik örvendetessé a budaiaknak. Ugyanis mikor SZENT ISTVÁN király ünnepét XI. INCE engedélyével másodszor ünnepük s az ünnepélyes vallásos körmenetben a dicsőséges ostrom helyére érnek évenként, épp a szentbeszéd alatt 4 sas repül oda, s a nép fölött körözvén eltűnnek és soha többé nem jelennek meg újra”. Ezt a csodaszámba menő dolgot a tanács nem akarta elhallgatni. 189
