Bél Mátyás: Buda város leírása 3. Buda visszavívása (Budapest, 1993)
I. RÉSZ. BUDA VÁROS TÖRTÉNETE, II. IDŐSZAK. A foglyok vadsága. Csonkabég szerencséje. Abdi eleste Pri- amuséhoz hasonlít. terjesztő holttestekkel borított romok miatt; s ezek amilyen rettenetes látványt nyújtottak, ráadásul még mindenféle fertőzéssel is fenyegették azokat, akik beljebb merészkedtek. Bámulatra méltó vadság volt a foglyokban, hiszen bár enyhébben bántak velük, mint sorsukban azt várhatták, inkább választották a halált, mint az életet, s átkozták balszerencséjüket, hogy gyönyörűséges Budájukkal együtt nem pusztulhattak el. Mások nem vettek magukhoz ételt, vagy sírtak-ríttak (mivel jajgatni nem mertek), míg aztán szétosztották őket a győztesek között, s lassan magukhoz tértek s lecsillapodtak. Szerencsésebben menekült ki ebből a szerencsétlenségből a várkapitány-helyettes, Csonkabég janicsáraga. így ír róla WAGNER: „Ez a tisztes kinézetű férfiú derék erkölcsei révén kiérdemelte, hogy kereszténnyé legyen; a szent keresztségben a LIPOT nevet kapta pártfogójától, a császártól, lovagi rangra emelkedett, s mindeddig példátlan módon, magyar ezredesként katonáskodott a Rajnánál. Fia még ma is él, s atyja nyomdokában halad. Csonkabég, akiről most beszélünk, elmondta, hogy a várőrségben 10 000janicsár volt, a lovasságon s más csapatokon kívül kb. 6000-en voltak, akik az ostromlás kezdetekor a városba jöttek. Közülük az utolsó rohamkor négy-négyezer maradt élve.” ABDENÁK, ennek a keresztény vezérek bevallása szerint is igen bátor embernek halotti szellemei - ami minket illet - figyelmeztetésül akár ezt is énekelhetik, amit a tragédiaíómál (g.) az asszonyok kórusa énekelt Priamus- nak: Priamus boldog! Mind így szólunk. Birodalmába költözik ő is Elysiumnak, jár ö békén Berkei árnyán, boldogan a jók Lelkei közt jár, s keresi Hectort. Priamus boldog! Boldog mindaz, harcba' ki meghal, Látván mindent veszni magával. CIX.§ A törökök gyásza a város elvesztése miatt. Babonás könyörgéseik. El se lehet gondolni, és semmi ékesszólás nem képes leírni, hogy a város bevétele után mekkora gyász telepedett a törökökre. Szerfölött megkedvelték a több mint másfél évszázad alatt ennek a városnak a vendégszeretetét, mely oly nagy területek fölött uralkodott (hiszen Magyarország nagyobb részét innen irányították), s melynek fekvése Oly kies volt, s módfelett el volt látva minden lehetőséggel, ami a kellemes élethez szükséges. Tágas kilátás nyílott a hosszan s szélesen kiterjedt síkságra, a levegő csodálatosan egészséges volt, a város alkalmas a törököknek oly kedves melegfürdők építésére, s a város és Pest közötti szorosban elfolyó Duna olyan látványt nyújtott, hogy mindenkinek összeszorult a szíve, mikor az elveszett Budára emlékezett. S hogy tovább ne dühöngjön ez a viharos idő, mindenütt könyörgéseket rendeltek el, hogy Mohamed szívét könyörületre indítsák a nép iránt, g.) SENECA, Trójaiak, 152. [Mészöly Gedeon ford.] 190
