Bél Mátyás: Buda város leírása 3. Buda visszavívása (Budapest, 1993)
PEST - PILIS - SOLT VÁRMEGYE. SPECIÁLIS RÉSZ. III. TAGOZAT. Erre minden katona a saját állására távozott, s az ostromlottakkal elhitette, hogy aznap már semmit nem kísérelnek meg. A vezérek ezalatt körbejárták a csapatokat, kérlelték, figyelmeztették, buzdították s jeles merész tettekre lelkesítették őket. CVII. § Néhány huszárszázadot földerítésre küldenek, hogy hol van s mire készülhet a vezír. Visszatérve jelentik, hogy körös-körül minden biztonságos. Úgy véli tehát a Lotharingiai, hogy habozás nélkül hadrendbe kell állni, majd a Sváb-hegyen elsütött ágyúkból hat lövéssel jelet ad, s a rohamjelre Isten nevében nekilátnak a dolognak. Sokan és sok nyelven választékosán is meg terjedelmesen is írásba foglalták már a roham történetét, de WAGNERNÉL bizonyosan senki nem választékosabb s nem is részletesebb. Összefoglalását tehát azért is szívesen idézzük, mert keveseknek adatott meg, hogy a sok összetorlódó veszélyes helyzetet, a hirtelen váratlan terveket, a rövid időn belül adott s kapott veszteségeket, a szinte pillanatonként váltakozó szomorú és örömteli eseményeket mint valami tablón az olvasók untatása nélkül, ízes és jól szerkesztett stílusban tudták volna bemutatni. így ír: (d.j „Mindkét oldalon sebtiben megrohanják a romokat, a folyton fenyegető közeli halált szinte hihetetlenül lenézve. A legnagyobb veszély s fáradság Spinolára nehezedik. A megmaradt várőrség színe-javával maga a várkapitány védi a tátongó fal omladékáit, s szokott üvöltözéssel hívja Mohamed égi segítségét, szítja övéi lelkesedését, s jól irányzott lövésekkel teríti le az ellenük támadó hadsorokat. Az elsők közt hal meg d’Asti báró az önkéntesek legkiválóbbja- ival együtt, de még ez sem tántorítja el a németeket; társaik holttetemein, a golyózáporban sűrű sorokban támadnak. A veszteségek csak növelik a lelkesedést. À törökök elkeseredetten ellenállnak, s úgy tűnik, hogy egyforma bátorságuk miatt sokáig eldöntetlen maradt az ellenfelek hadi szerencséje. Ezalatt a másik részen Otting fölmászik a lejtőn, s az igen elszántan ellenálló törökök tüzelése közepette birtokba veszi a romokat, s ezzel rögtön lélegzethez juttatja Spinola csapatát, egyszersmind egy áttöréssel eljut a falakhoz közeli házakhoz. A levegőt megtöltik a janicsárok lövedékei, akik mintegy érezve a végveszélyt, minden megragadható fegyvert odahordtak. Azok létükért, emezek a győzelemért harcoltak erejük végső, dühödt megfeszítésével, Akik eddig Spinolát föltartóztatták, idefutnak, hiszen itt fenyeget közelebbről a veszély. Spinola tehát egyesül Öttinggel, s így összefogva összetömörítik a hadsorokat, s lépésről-lépésre hátrálásra kényszerítik a törököket, s ezzel elkezdik az újabb előrenyomulást. Az elesettek helyére friss erők lépnek, egy percre sem hagynak föl a tüzeléssel. A törökök nem bírják föltartóztatni ezt a nyomást, s már szemük előtt lebeg a közelgő pusztulás: megzavarodnak, hullanak a nyílt színen. Erre a mieink fölbátorodnak, s a cölöpöket, a vasfogas gerendákat s mindenféle más akadályt elrontva betörnek a főtérre. Nyomukban jön a tartalék, s minden helyet elözönöl a katonaság. A törökök már túl későn emelik föl a fehér zászlókat egy részük a szemközti házakba, A megadott jelre elkezdődött a döntő támadás. Wagner leírása az ostromról. d.) IX. könyv. 721 skk. 185
