Bél Mátyás: Buda város leírása 3. Buda visszavívása (Budapest, 1993)

PEST - PILIS - SOLT VÁRMEGYE. SPECIÁLIS RÉSZ. III. TAGOZAT. Serényi-; lovasezredek: a Sachsenlauenburg-, a Veterani-,Piccolomini-ez- red; dragonyosok: Dettwin-, Magni-czred, s végül a magyarok Csáky-féle huszárezrede. Ez az igen erős segítség jó kedvre derítette a vezíreket, és úgy vélték, üldözni kell a vezírt, hogy kettős győzelemmel: itt a falak elleni, amott a harctéri győzelemmel koronázzák meg a hosszú, véres és fáradságos küzdelmet. S ez nem is volt teljesen rossz elgondolás, ha közben mindenütt megfelelő erővel lehetett volna biztosítani az egész tábort, az ostromárkokat és a város ellen irányuló ostrommüveket. Nagy kockázatot jelentett volna, hogy a hadsereg legválogatottabb részét állítsák csatasorba, mert a várőrség a mieink távollétében a legvégsőkig mindent megpróbált volna. - így aztán könnyen hagyták, hogy a Lotharingiai lebeszélje őket erről a tervről; látták ugyanis, hogy többet ér, ha megteszik a végső előkészületeket az utolsó ostromra, mint ha kívül az ellenséget üldözik, mivel még így is épp elég ellenséggel kellett fölvenni a harcot. Parancsba adták tehát a tüzéreknek, hogy kettőzzék meg a lövetést, tömjék tele az ágyúkat láncos golyókkal s minden­féle más dögvésszel. A munkásoknak megparancsolták, hogy vesszősáncokat emeljenek a kijelölt helyeken, valamint, hogy ássák ki a cölöpöket. Az aknászok a nagy rondellánál szakadatlanul hordták ki a földet, nehogy ezen a részen az ellenség ártani tudjon. A táborban mindenütt oly lázasan folyt a munka, hogy szinte úgy tűnt, nem is egy város véres ostromlására, hanem valami pompás fejedelmi lakomára készülnek. Maguk a vezérek és az ala­csonyabb rangú tisztek is részt vettek a munkákban a közrendű munkásokkal s a közkatonákkal együtt: itt rőzsenyalábokat készítettek, ott összekötözték, mások létrákat ácsoltak, tízlábnyi kampókat erősítettek rájuk, s mindent elkészítettek, ami a döntő támadásban hasznosnak ígérkezett. A Lotharingiai elutasítja a ve- zír üldözésének tervét. Az utolsó mun­kálatok a ro­ham előkészíté­sében. A katonaság se­rény sége és a fölszerelés ösz- szegyüjtésében megmutatkozó lelkesedése. CVI.§ Ilyen lelkes erőfeszítésekkel dolgoztak, mikor a haditanács döntése alapján szeptember 1 -re kitűzték az utolsó rohamot. Ennek előkészítéséül a romokra küldték a vezérek a felderítőket, hogy vizsgálják meg a falak réseit, s jelöljék meg a támadásra leginkább alkalmas helyeket. Miután tájékozódtak a hely­zetről, a Lotharingiai a haditanáccsal együtt kihirdette a támadás rendjét. Először, a bal odalon támadást kell színlelni, valójában a jobb oldalon kell rohamozni teljes erővel és kitartással; 40-40 emberből álló hadsor: mégpedig 10 siclites az új romokon, 15-15 a nagy rondella fedezékéből, ugyanennyi a toronytól nem messze, az árkokban épített sáncon keresztül támadjon. To­vábbá, az ostromárkokban őrködő25 000 katonához még 6000 csatlakozzék. Ezek közül 3-3000 lovas ill. gyalogos a romok mellett álljon tartalékként. 500 különböző rangú tiszt, Kijelölik a dön­tő támadás nap­ját. Ennek rendje. 181

Next

/
Thumbnails
Contents