Bél Mátyás: Buda város leírása 3. Buda visszavívása (Budapest, 1993)
PEST - PILIS - SOLT VÁRMEGYE. SPECIÁLIS RÉSZ. III. TAGOZAT. befejezésére; ennek már csak azért is sikerülni kellett, mert Schöning minden módon igyekezett arra, hogy gyávaság vagy oktalanság miatt ne kövessenek el olyant, ami a saját vagy a katonái szégyenére válhatott volna. A toronyban, melyet a rohammal bevett, s az ismert nehézségek miatt lemondott arról, hogy meg tudja védeni, az állást s egy rohammunkában emelt mellvéddel biztosítja, és a csapatok többi részét visszarendeli erre a munkára, melyet mindenekelőtt ezen az egy helyen kell elvégezni. XCIV. § Ennyi fáradsággal, vérrel s veszéllyel járt a két támadás, ti. a császáriaké és a brandenburgiaké; mindkettő győzelemmel végződött. A Bajor ugyanazon, sőt, az igazat megvallva, némiképp még nehezebb, alig legyőzhető nehézségekkel állt szemben. Azon túl ugyanis, hogy a legnehezebb támadást választotta magának, a láncot alkotó erődítések melyek az állandó lövetés révén már romba dőltek, igen keménnyé tették a mászást, s a terep igen alkalmas volt csapdák állítására, aknák ásására, és mindenféle veszedelmes dolog elrejtésére. A rohamjelre itt is előtörnek, nem kisebb gyorsasággal. Kemény harc veszi kezdetét a cölöpöknél s később a romokon, miután a várhegyet megmásszák. Végülis visszavetik az ellenséget, aki már nem is lassanként, hanem gyorsított menetben hátrál, közben párthus módra állandó golyózáport zúdít a támadókra, ami aztán arra buzdítja a bajorokat, hogy hevesebben üldözzék a törököt. Föl is kapaszkodnak a romokra, s megpróbálják körben megerősíteni az állásokat, mikor alattuk dörgés hallatszik, a föld megrázkó- dík, s a romok kezdenek szerteszét görögni. Nincs menekvés ebből a szerencsétlenségből. Mintegy a bezárt pokolból, a mélyből három akna tör ki, magukkal ragadják a katonákat, a munkásokat, az omladékokat, s fölröpítik a levegőbe, magasabbra, mint a szem ellát. Az első támadáskor előnyomult katonák egytől-egyig szánalomra méltóan elpusztultak a szemlélők elborza- dására. Láthattál volna itt egészben maradt és égő holttesteket, máshol egy-egy emberi törzset, végtagokat, amint az égből hullanak alá. Mégis, míg a füst rátelepedett a tájra, újabb és újabb hadsorok nyomultak előre, vitte őket a saját lelkesedésük s a vezérek buzdítása. Az omladékos terep őket sem kímélte; az ellenség ugyanis mindenütt lőporos zsákokat rejtett el, melyek tüzet fogtak, s nem is egyenként, hanem egész csapatokat füsttel, tűzzel és ide-oda pattogó kövekkel terítettek be. Ezalatt az ellenség a sűrű füstfelhőkön keresztül hol golyókkal, hol szurokkoszorúkkal s meggyújtott kénnel szórta be a mászó katonákat. így tehát a támadóknak nem csak emberek ellen, hanem a lángokkal szemben is harcolniuk kellett, s borzalmas volt hallani és látni, mikor a haldoklók, meg akikbe a lángok belekaptak, rettenetes üvöltéssel töltik meg a levegőt. A bajtársak megrettennek, s lanyhul támadásuk ereje, sőt néhányan futásnak is erednek. Minden bizonnyal dicstelenül meghátrálták volna, ha Savoyai Jenő és Schöning dicsérete. A Bajort hátráltató nehézségek. Fáradságos előnyomulás. Az aknacsapdák miatt szerencsétlen. A második támadás semmivel nem szerencsésebb. 149
