Bél Mátyás: Buda város leírása 3. Buda visszavívása (Budapest, 1993)
I. RÉSZ. BUDA VÁROS TÖRTÉNETE, II. IDŐSZAK. mégis áttörnek. A Választófejedelem virtusa. A magyarok rohama módfelett nehéz; bátorságuk. Az egész támadás értékelése. Badeni Lajos a harcolók közé vegyülve inkább példájukkal, mint paranccsal nem bátorítják a csüggedőket. Voltak olyanok is, akiknek a ruhájuk tüzet fogott, s a tűz egészen a Dunáig űzte őket, hogy eloltsák. Sokat közülük a lángok még előbb megfojtottak, hogy a folyót elérték volna. Jenő és Lajos csapataiból a többiek hol szóval, hol intéssel bátoríttatva, visszanyerik lelkierejüket, újra támadásba lendülnek a romokért, s kívül a lángoktól, belül a bosszúvágytól hevítve ember emberre ragadt, s a puskacsőre erősített szuronyokat az ellenséggel szembeszögezve megtörik a hadsorok ellenállását. Miután egyesek kopjákkal, lándzsákkal, sarlókkal és alabárdokkal megnyitják vagy biztosítják a fölmászók előtt az utat, s végül lassanként alábbhagy a lőpor okozta tűzvész, fölémek a nagy rondellára, melynek elfoglalását leginkább kitűzték maguk elé. E váratlan siker, mely oly sok borzalmas haláleset után lett a győztesek osztályrésze, megrémíti az ellenséget, s ki eldobja a fegyverét, ki pedig csak félig fölfegyverkezve futásnak ered. A bajorok üldözik őket, s mivel az ellenségnek semmi lehetősége sincs a menekvésre, egy szálig elpusztul. Mint mondják, ezzel a fáradságos előretöréssel kevés híján elfoglalták a hátsó főkaput s egy másik kisebb kaput is. Ezt végezték a bajorok; a Választófejedelem szóval és intéssel, amerre csak látni és hallani lehetett, ébren tartotta katonái lelkesedését. Míg ez történik a két másik támadási sávban, a harmadikban a magyarok is bátran rohamoznak; olyan erőfeszítéssel, melynél nagyobbat elképzelni sem lehet. Akár szántszándékkal, akár véletlenül is igen előnytelen hely jutott nékik, s a támadáshoz kisebb létszám állott rendelkezésükre, mint amennyit a helyzet megkövetelt volna. Mégis újra meg újra fölmásztak a leomlott falakig, de nem számítottak arra, hogy az ellenség azt már egy új fallal kifoltozta. Ráadásul igen sok ellenség várta őket ezen a szakaszon, akik annál erősebben védelmezték arájuk bízott állást, minél jobban megértették, hogy máshol szerencsétlenül mennek a dolgok. A Vízi rondella, melyet hátulról szállt meg az ellenség, többet ártott a rohamozóknak, mint a falat védelmezők szemben lévő arcvonala. Ez azonban alkalmat adott a magyaroknak virtusuk bizonyítására. A hegy meredélyein keresztül, és az ellenség hátulról, oldalról és szemből jövő állandó lövöldözése közepette egységenként előtörtek, s gyakran nagyobb pusztítást vittek végbe az ellenségben, mint létszámuktól várni lehetett volna/A meredek lejtő nyílt oldala és kis létszámuk akadályozta őket abban, hogy a kurtina alatt állást építsenek ki. A beszámolókból tudjuk, hogy a vezérek a közkatonákkal versengtek a veszélyek fölvállalásának dicsőségében. Egyébként egyetlen támadás sem volt, ahol a magyar katonaság ne az élharcosok közé tartozott volna. xcv. § Ez a fáradságos és veszélyekkel teli támadás az Isten kegyelméből így ment végbe. Igen ritka, vagy talán soha az előbbi időkben nem volt példa rá, akár az ellenségnek a védekezésben megnyilvánuló kitartását, akár a mieinknek a támadásban való állhatatosságát s bátorságát nézzük. 150
