Bél Mátyás: Buda város leírása 3. Buda visszavívása (Budapest, 1993)
PEST - PILIS - SOLT VÁRMEGYE. SPECIÁLIS RÉSZ. III. TAGOZAT. XCI. § Az aknák okozta károkat a vezérek eközben nyílt harccal akarták helyrehozni, ezért elrendelték, hogy elsősorban ágyúzással és állandó töretéssel ki kell tágítani a falak réseit. Starhemberg is odáig jutott az állandó lövetéssel, hogy a rések talán már húsz egymás mellett álló katona átjutására is alkalmasnak látszottak. A maguk helyén nem tétlenkednek a bajorok és a brandenburgiak sem. Haditanácsot tartanak tehát, s a Lotharingiai kikéri a parancsnokok véleményét egy általános roham indításáról. Egyhangúlag elhatározzák, hogy valóban el kell kezdeni, de az előző támadásnál nagyobb erővel s körültekintéssel; nem mintha akkor akár a katonaság, akár a vezérek valamit is elhibáztak volna, hanem hogy az ellenség elszánt védekezése miatt ebben a nyilván nehezebb rohamban ne törjön meg a katonaság. A tervet nem csak hogy megerősítették, hanem siettették is a híresztelések, hogy a nagyvezír hatalmas csapatokkal közeledik. Parancsot adnak Caprarának, hogy a Sárvíznél fénylő nagy tüzeket gyújtva a lovasság egy részével azéj csöndjében keljen át Pestre, hogy ott őrködjék, míg a vezírröl biztosabb hírek érkeznek. A nehéz feladatra július 27-ét jelölik ki, s a rohamra 12 000 embert szánnak; közülük 6000 az első támadási sávban, 4000 a bajoroknál, végül a minap a levegőbe röpült lőportorony romjain 2000 magyar gyalogos rohamozzon. A vezéreknek leginkább az ostromkarók okoztak aggodalmat, melyeket az ostromlottak olyan elszántsággal s gyorsan állítottak fel a romokon, hogy mikor a mieink láncos golyc.i kiöntötték őket, máris újakat emeltek, mire az ágyúkat újra meg lehetett volna tölteni. (Olyan volt ez. mint a tekejáték, melyben a bábuk elesnek, s egy pillanat alatt fölegyenesednek, hogy újabb dobásokra várjanak). Ettől a gondtól a ferences rendbéli Gábor atya szabadította meg a vezéreket, mert tűzszerészeti tudása alapján különleges görögtüzeket tudott elegyíteni; ezek ha egyszer valamibe belekaptak, semmi erővel nem lehetett őket eloltani. Meghatározzák tehát a roham rendjét, mégpedig az előbbivel nagyjából azonos módon. A császáriaknak a jobb oldali tornyot a közte futó mellvéddel, a brandenburgiaknak a bal oldalai jelölték ki; azoknak 3000 emberrel kellett támadni, mivel ott szélesebben terülnek ei a támadásra kijelölt erődítések, emezeknek pedig, a szőkébb helyen, 1000 emberrel. A gránátosokat válogatott magyar gyalogosokkal együtt az első sorba osztották be. hogy azok gránátokkal, a magyarok pedig karddal, (amihez legalább úgy értettek, mint a törökök), nyissanak utat a szembekerülő ellenségen keresztül. Utánuk a muskétások százfős osztaga, aztán pedig egy alabárdokkal s más efféle eszközökkel fölfegyverkezett csapat, és ismét egy muskétás század ment. Minden egyes katonának a lelkére kötötték, hogy milyen esetben mire lesz szükség; kilátásba helyezték nékik a szokott katonai jutalmakat is. A tartalékosztagokat is úgy Az aknák okozták károkat nyílt harccal hozzák helyre a vezérek. Döntést hoznak az általános rohamról. Milyen erőkkel? S milyen rendben ? A tartalék egyséRC. 141
