Bél Mátyás: Buda város leírása 3. Buda visszavívása (Budapest, 1993)
I. RÉSZ. BUDA VÁROS TÖRTÉNETE, II. IDŐSZAK. A brandenburgiak, a bajorok s a magyarok készülődése. Kik voltak az ostromlás vezetői? osztották be, és helyezték el egységekben, hogy az itt vagy ott szorult helyzetben lévő támadókat a lehető leggyorsabban megsegíthessék. A többi rendelkezést írásba foglalták, s az egyes hadsorok parancsnokainak rendben átadták. Egységekbe osztották azokat is, akik hadiszerekkel látják el a harcolókat, elszállítják a sebesülteket s a halottakat, minden véletlen esetre ügyelnek, nehogy azok a legfontosabb dolgot zavarják. Ezzel az előrelátással élve a brandenburgiak és a bajorok is mindent megtettek, amit egy ilyen nagy vállalkozáshoz szükségesnek gondoltak. Esterházy Pál, Magyarország nádora, aki serény katona és tapasztalt vezér volt, a melléje adott 2000 hajdúval minden eshetőségre derekasan fölkészült, s egyrészt a folyót 12, magyar katonákkal megrakott csajkával (latinul celoxnak mondjuk) megszállta, és a rohamozókkal a házak romjait is megszállta a városban, hogy az előretörésre teljesen készen álljon. Hombousch vezetésével háromszáz németet adtak melléje, hogy a Vízi rondella őreit állandó tüzeléssel lekössék, míg a mieink rohamoznak. Az ostromlás vezetését Souches-ra és a neuburgi hercegre bízták, mindkettő mellé egy-egy helyettest osztottak be. Annak Diepenthal, Öttingen alezredes, Jörger őrnagy, emennek Nigrelli, Köth ezredes, Röder alezredes jutott. Miután így mindent elintéztek, a táborok körül helyes elgondolással megkettőzték az őrcsapatokat, nehogy kint valami felfordulás történjék. XCII. § A mieink csöndben várakoznak. Ez figyelmezteti Abdit a veszélyre; fegyverbe szólít, hogy ellenálljanak. A rohamjel hallatán előtörnek a támadók. Ezalatt a mieink minden támadási sávjában, ostromárkában és állásán mély csönd honol. A katonaságnak ugyanis parancsba adták, hogy maradjon a fedezékekben, s az feszült figyelemmel várta a jelet az előtörésre. Abdi pasa azonban megszimatolta a dolgot, úgy ahogy az valóban volt is, s most a várban fegyverbe szólít; a várőrség egy részét a falakra osztja be, megkettőzi az állások létszámát, s az ellenálláshoz minden szükséges felszerelést előkészít; más részét pedig tartalékként úgy osztja be, hogy bárhol lenne veszélyes a helyzet, kéznél legyenek, akiket segítségül lehet küldeni. A görögtüzek, melyeket, mint említettünk, a palota keskenyebb oldalán akasztották rá a cölöpökre, annál nagyobb erővel égtek, minél nagyobb buzgalommal próbálta az ellenség oltani, bőségesen öntve rá a vizet. À császári támadási sávnál azonban az éber őrök tüzelése miatt nem lehetett fölakasztani őket. Végül, az estbe forduló nap 5. órájában a pesti ágyúk jelet adnak a rohamra. Mintha villámcsapás érte volna az ostromlókat; közben az ütegállásokban rettenetes ropogással dördülnek el az ágyúk a város ellen. A rohamozok mindenütt kiugranak az ostrom árkokból, előrerohannak, s elérik a legkülső omladéko- kat. Égre rivaII föl a zaj... elsősorban a törököké, akik valami szörnyűségeset kiáltva, a szétszabdalt falakon keresztül. 142
