Bél Mátyás: Buda város leírása 3. Buda visszavívása (Budapest, 1993)
PEST - PILIS - SOLT VÁRMEGYE. SPECIÁLIS RÉSZ. III. TAGOZAT. aki a Vízi rondella előtti sánckarókat kiszaggatva bezúzza a kaput s benyomul. A törökök csodálatos hősiességet mutattak a romok védelmében, s ez világos jelzés volt arra, mi mindent megtesznek, ha az erődítések belsőbb részeibe jutnak a támadók. A törökök a védekezésben a végsőkig elcsigázva visszavonultak a városba; a legbátrabbak közül jónéhányat elveszítettek. A mieinknek ekkor elég volt az, hogy áttörtek a romokon. Az éjszaka sötétjében nem volt tanácsos az ellenséget üldözni, hiszen számos sebesültön kívül ötven rohamozó holttetemét is el kellett szállítani. A város elfoglalása erőteljesen mozgásba lendítette a hadműveleteket, hogy megtisztítsák a várost a bujkáló törököktől, s a házomladékok között fedezékek legyenek, ahonnan távol tudják tartani az ellenség kitöréseit, s meg lehet támadni a falakat, s meg tudják hosszabbítani az ostromárkokat. S hogy a várost megszálló katonákat egy hirtelen támadás nehogy megsemmisítse, a falakon kívül hat zászlóalj állt őrt. A falat több helyen átvágták, hogy nyitva álljon a ki- s bejárók előtt, mivel a kapukat az ellenség ágyúi fenyegették. Nem habozott maga a Lotha- ringiai sem, hogy a főbb vezérekkel együtt a falon belül foglaljon állást; így közelebb lehetett az ostromműveletekhez. A Vízi rondellát őrséggel és ágyúkkal biztosította, hogy a szélesen s hosszan elnyúló partot megtisztítsa azesetleg még lesben álló ellenségtől, s a ki kötő hajóknak védelmet nyújtson. S ez a terv tökéletesen sikerült is, mert egyrészt az ellenséget, aki a házak közt itt is, ott is meglapult, s rejtekhelyeiről zaklatta a munkásokat, elűzték innen, másrészt a város falaihoz közelebb vitték a sáncokat azok védelme alatt, akik a rondellában voltak. S hogy a tartalék ne legyen kitéve az ágyútűznek, félkörben nagy s tágas földsáncot kellett húzni a város falain kívül, ahonnan aztán kétezer egymást váltó ember mindkét irányban meghosszabbította az árkokat, - a kitörések távoltartására éppúgy, mint hogy kölcsönösen segítséget nyújtsanak egymásnak. Még nyitva állott a hátsó főkapu, ahol a császáriak támadási sávját a leginkább veszélyeztették. Elrendelik tehát a vezérek, hogy egy töltést emeljenek vele szemben, a város romjai között. Igen gyorsan befejeződik a munka, egy válogatott csapat katonát helyeznek el ebbe a fedezékbe, hogy tartsák szemmel a kitörő ellenséget, távolítsák el a falakr ól azokat, akik állandó golyó- és kőzáporral akadályozták a munkásokat. Alig hogy az itt állásban levő katonaság hozzálát a parancsok végrehajtásához, a várőrség fényes délben kiözönlik a kapun, megtámadja azt a töltést, s bizonnyal nagy mészárlást visz végbe a mieink között, ha innen nem húzódnak biztonságosabb fedezékbe. Az ostromlottak azonban nem elégedtek meg azzal, hogy abból az állásból kifüstöljék a katonákat, hanem még aznap estefelé az előzőnél is nagyobb létszámban kitörnek, tizenkét munkást megölnek. Tovább is garázdálkodnak, ha Rosne lovag, aki éppen itt áll őrségben, rendezve a sorokat, az elkeseredetten harcoló törökök közül ötvenet megölve nem szorítja vissza őket a kapuk mögé. Azután is gyakorta kicsaptak munkásainkra, de ezeket a kicsapásokat a vezérek ébersége és a katonák páratlan hősiessége rögtön meghiúsította. Míg itt ez történik, a falakon kívül az előző sánccal párhuzamosan új sáncot kezdenek húzni. A mieink beveszik az alsóvárost. A hadműveletek innen indulnak ki. Az ellenség kétszeri kitörése a munkásokra. 117
